Nem ismerjük pontosan, mik is a névnapi szokások a spanyolajkú világban, a Xavi tisztelére összeállított dokumentumfilmből azonban kiderül, számontartják és meg is ünneplik a névnapot, mint ahogyan mi is. Ami igen kellemes lehet, mert délen nem túlzottan spórolnak a nevekkel. Blogunk főhősének is szép, hosszú neve van - magyar szemmel nézve legalább is. Luís Lionel Andrés Messi.

Ma a magyar névnaptár szerint névnapja van, ez szolgáltat apropót annak, hogy kicsit elmerüljünk a világ legjobb focistája nevének etimológiai vizsgálatában. Így egy nappal a Donyeck elleni, nem túl izgalmas BL-negyeddöntő és öt nappal a clásico-dömping első felvonása előtt.

A két, csak okmányokban és túlzottan akkurátus rajongók honlapjain feltüntetett keresztnév rendkívül elterjedt, magyar megfelelője is van.
A Luís - Lajos - francia-latin eredetű név, a Ludovicus családnévből vált utónévvé, francia királyok hosszú sor (összesen 16, ugye) viselte, így Franciaországban már a középkor óta hódít. Európa többi részén a XVI. században terjedt el.

Az Andrés - András - bibliai eredetű, ám görög név. Jézus első tanítványát nevezték így, Simon Péter öccsét, héber neve ismeretlen. A vasútvonalat jelölő tábla méltán viseli e nevet, mert a legenda szerint Jézus kereszthalála utána Fekete-tengernél térítette meg az embereket, egészen addig, amíg maga is kereszten végezte. De ez a kereszt már X alakú volt, ezért is nevezik András-keresztnek.

A Lionel viszont speciális. A blog bemutatkozó posztjában leírtam, hogy nekem az volt az első dolog, amit megjegyeztem Messivel kapcsolatban, hogy spanyol kiejtésű angol nevet visel. Abban a (tév)hitben éltem ugyanis, hogy a Lájonel angol név. De nem. Az angolok is a franciáktól vették át.

Jelentését illetően két irányba is indulhatunk, aztán gyorsan kezdjünk futni a visszafelé, mert bizony mindkét esetben egy-egy oroszlánba botlunk.

Ha szerencsék van, akkor csak egy pici oroszlán lesz az. E sorok szerzőjének harmatos gyermekkorában volt szerencséje egyszer ölébe venni egy valódi oroszlánkölyköt, ami igen jó érzés, és amíg a tisztel szülők nincsenek a közelben, veszélytelen dolog.
Egyes interpretációk szerint a Lionel ugyanis a León francia férfinév kicsinyítőképzős változata, vagyis oroszlánka.

Ha ez nem hihető számunkra, akkor viszont fussunk, ahogy a lábunk bírja, sőt, talán az a legjobb, ha ezzel nem is próbálkozunk, mert az oroszlán igen gyors és hatékony vadász (bár általában csapatban dolgozik), sok esélyünk nem lenne. Egyszerűbb, ha halottnak tettetjük magunkat, mert ez nem csupán valami mezei, pontosabban szavannai oroszlán, hanem bizony egyenesen Isten oroszlánja!
A Bibliában - különösen az Ószövetségben - az oroszlán egyébként is közkedvelt "szereplő". Leghíresebb feltűnése Dániel prófétához köthető, de Sámsonról is beszélik, hogy fergeteges testi erejének hála puszta kézzel ölt meg oroszlánokat, sőt még Dávid királynak is tulajdonítanak diadalt a sörényes szörnyeteg fölött.

Éppen ezért a középkor végéig főleg az európai zsidóság adta szívesen ezen utónevet gyermekeinek. Emiatt föl is merült a kérdés a neten, hogy Lionel Messi esetleg zsidó származású volna. Nem láttam a keresztlevelét, de nem túl valószínű. Főleg az cáfolja ezt a felvetést, hogy a gólok után keresztet vet (mielőtt nagymamájának megköszöni), bár saját elmondása alapján nem vallásos.

Elsőre azt gondolnánk, hogy a Lionel névnek nincs magyar megfelelője, de ez nem igaz. Csak éppen nagyon-nagyon ritka. Az utónévkönyv szerint az 1990-es évektől szórványosan fordul elő az Arszlán utónév. Én személy szerint senkit sem ismerek még hírből sem, akit a keresztségben Arszlánnak adtak volna. Hozzánk egyébként - mint oly sok minden - török közvetítéssel érkezett meg, és a XIV. századig az egyik legkedveltebb férfinév volt.

Ha belegondolunk abba, miért pont ezt a nevet választották szülei, Leo születési idejére koncentráljunk! 1987-ben az amerikai soulénekes Lionel Richie karrierje és a slágerlisták csúcsán állt. Talán a kedves szülők csak nagy rajongók voltak...

Végre-valahára, sok unszolás után Lionel Messi is regisztrált a Facebookon tegnap délután.

Aki az ismerőse szeretne lenni virtuálisan, itt csatlakozhat a profiljához. Azért senki se vegye személyes sértésnek, ha nem kap gyors választ. A Messi megjelenése utáni hat óra leforgása 7 millióan (!) jelölték be.

Nagyon reméljük, a tegnapi meccset elnézve, hogy Leo pechszériája végre véget ér. A Barcelona szó szerint lehengerlő volt a Sahtar ellen, sokan azonban azon somolyognak, hogy az öt gólból egyiket sem csatár szerezte. Leónak sok helyzete is volt, de egyikből sem lett találat. Viszont Seydou Keita gyönyörű gólját ő készítette elő, ő adta a győztes labdát.

Láthatóan bosszantja a sikertelenség. Bár nagyon szeretjük nézni a játékát, lemondanánk róla a szombati bajnoki találkozón. Nemcsak azért, mert a kispad-durcit is kultiváljuk, hanem mert kell a pihenés a clásico-szezon előtt. A BL-negyeddöntők eddigi alakulása szerint nemsokára itt a harmadik clásico is pár héten belül.
Nem beszélve arról, hogy Leo is a negyedik sárga lapnál tart. Vagyis ha most szombaton kapna egy újabbat, a 16-i clásicót nézhetné az utált padról. És azt mi is elég fintorogva fogadnánk...

A Time magazin olvasói minden évben megválasztják az Év Emberét. A szavazásra bocsátott 100 jelölt között szerepel Lionel Messi neve is.

Nem tartjuk túl valószínűnek, hogy ő lenne 2011 embere. Mert persze, Messi nemzetközi sztár, és a múltkori barátságos találkozón az USA és Argentína válogatottja között korántsem lett volna vélhetően teltház, ha ő nem játszik. Mégsem életszerű, hogy egy nem-amerikai sportoló, aki nem is Amerikában játszik megelőzzön politikusokat vagy hollywoodi sztárokat.

A Time kérdése nem is a teljesítményt vagy a népszerűséget kívánja értékeltetni, hanem azt, mennyire nagy a világ eseményeire a jelölt hatása.

A blog szerkesztősége gratulál!

Mindig vallottam, hogy a lelkiismeretes munka meghozza a gyümölcsét. De arról nem is álmodtam, hogy ilyen gyorsan. Még alig fél éve dolgozgatunk Csöncsönnel ezen a blogon, és máris a legmagasabb szintekről érkeznek az elismerő szavak.

Sokáig pár szürke lelkű szkeptikus áprilisi tréfának tartotta Lionel Messi nyilatkozatát, melyben a férfilét egyik sarkalatos kérdésére adott egyértelmű választ.
Szőkék vagy barnák? - hangzott a dillema. Ő pedig rávágta: természetesen a szőkék. Ez igen meglepő válasz, hiszen mennyasszonya (?), a szépséges indiánlány a legjobb indulattal is csak mozdonyszőke.

A blog Szöszijeként nagy megtiszteltetésnek veszem ezt a preferenciát, kitűnő érzés, ha az ember elismerik.

Ha valaki azt hinné azonban, hogy Leo ezen véleménye a legérdekesebb azok közül, amelyeket non-foci tematikában kifejtett, téved.

A Messi-imidzs sarokköve, hogy Lionel született zseni. Olyan gömbérzékkel áldotta meg a sors, amely egészen kivételes, egyszeri, megismételhetetlen. A labda Lionel testfelépítésének része, attól szinte csak olyan drasztikus módszerekkel választható el, mint egy végtag.

A Messianizmus blog lelkiismeretes szerkesztősége azonban egészen megdöbbentő felvételek birtokába jutott. Ezek - finoman szólva - némileg árnyalják ezt a képet.

A hajtás után a sokkoló videó. 

Sajnos ezt a barátságos mérkőzést nem láttuk, de Messi-szempontból úgysem volt sok látnivaló. Hétfőn mikroszkópikus mértékű izomhúzódást szenvedett a csatár. Ez persze gigantikus pánikot okozott az argentin válogatott és az FC Barcelona rajongói körében. (A hétvégi forduló nemcsak miatta esett majdnem kútba, hanem bizony a spanyolországi közvetítési jogok körüli viták miatt majdnem elmaradtak a meccsek. De egy Pujol (!) nevű bírónak bölcsességének köszönhetően szombaton 10-től a Barcelona a Villareal ellen lép pályára az El Madrigalban.)

USA - Argentína 1-1

A nemzetközi meccsek hetén az Egyesült Államok válogatottja New Jerseybe invitálta az argentinokat. A teltházas Giants stadionban pár perce fújták le minden idők legjogosabb 1-1-ét.

A két csapat ugyanis pontosan egy-egy félidőt uralt. Az elsőben az argentinok lehengerlő fölényben játszottak. Ahogy az amerikai kommentátor is elismerte, egy gólos előnyük nem tükrözi hűen azt, amit az argentinok támadójátékából következne.
Szinte csak az amerikai kapu körül zajlott a játék. Csak valahogy a befejezés nem jött össze.

Végül aztán a 42. percben Lionel Messi passzából Estebán Cambiasso lőtte be az első gólt.

Ez ellentétes hatással volt a két csapatra. Az argentinok némileg lenyugodtak (az elkényelmesedtek kifejezés igen alaptalan volna saját válogatottunk pénteki szereplése után egy magyar szájból), az amerikaiak viszont valószínűleg fejenként megittak két deci vért az öltözőben. A második félidő mindenesetre az övék volt. Góljukat a helyi fiú, Juan Agudelo szerezte meg a kipattanóból, melyet rajta kívül senki sem vett észre. A 18 éves támadó mindösszesen 14 percet játszott amerikai színekben, a szünetben hozta be Bradley szövetségi kapitány.

A félidő második részében az argentinok szép támadásokat vezettek, de valahogy sehogy sem sikerült megfelelő helyzetbe kerülni. A csapat nem működött rosszul, pont a kimagasló egyedi teljesítmények maradtak el. Az első sorban volt némi bizonytalanság, hiába helyezkedtek sokszor okosan.

A foci Amerikában egyfajta úri huncutság, de ezen a meccsen a Giants nyolcvanezres stadionja megtelt. A sztárkultusz feltaláló és nemzeti vallásként gyakorló amerikaiak Messit akarták látni.

Azt nem lehet mondani, hogy Leo ne dolgozott volna rengeteget, de ma nem volt túl szerencsés. A mostanában rá jellemző türelmetlenség miatt talán, de nem vitte végig, amit eltervezett. És nem is nagyon hagyták, a fegyelmezett amerikai védők rendkívül könnyedén vették el tőle a labdát. Talán az amerikai egyenes, erős játékfelfogás - az amerikai játékosok szégyenletesnek tartják például, ha valaki színészkedik - a világverő cselezgetés ellenszere...

Viszonylag a meccs elején szegény még egy szerencsétlenül végződő fejelés következtében kicsit megszédült, és komoly fájdalmai is voltak. Ez nem akadályozta a játék folytatásában szerencsére.

A játék utolsó pár percének kakaskodását leszámítva szó szerint barátságos hangulatú, sportszerű, végig érdekes meccset láthattunk. A mexikói bíró játékvezetése is kiegyensúlyozott és szarvashibamentes volt. Az argentinokat leszámítva pedig valószínűleg mindenki elégedett az eredménnyel is.

A nyuszi idén minimum két clásicóval is meglep minket áprilisban, ezért a spanyol GQ férfimagazin interjút készített a szembenálló felek vezéralakjaival, a realos Cristiano Ronaldóval és a barcelonás Lionel Messivel. Itt most a blog tematikájának megfelelően utóbbit olvashatjátok.

A France Football értesülései szerint Lionel Messi jelenleg a legjobban fizetett focista a világon. Mindennel együtt (játékosi és reklámgázsi) 31 millió Eurót (44 millió dollárt) keres idén. Őt követi a nagy riválisnak kikiáltott Cristiano Ronaldo 27,5 millióval és Wayne Rooney 20,5 millióval.

Kiszámoltam, szerényebb 270 forintos árfolyammal ez évi 8,37 milliárd forintot jelentene, ha Leo a Borsodi Ligában játszana. Nem szeretem a közhelyes jelzőket, de ez tényleg csillagászati. Ha minden igaz, ennek a nagyobbik fele a szponzoroktól jön, ami azért vicces, mert abban talán még a legádázabb Messi-gyűlölők is egyetértenek velünk, hogy Leo ezerszer jobb a pályán, mint a kamera előtt.

Sokáig nem érdekelt a foci, mielőtt tavaly "visszatértem" hozzá. Pontosan az ilyen aránytalanságok miatt. Eleve túlzásnak, sőt értelmetlennek tartottam, hogy valaki - legyen bármilyen tehetséges és fantasztikus - ennyi pénzt kapjon. Főleg egy csapatsport egyetlen játékosa. Hiszen egyedül senki, még Messi, CR vagy Rooney sem képes semmit megnyerni. A rossznyelvek ilyenkor mindig az argentin válogatott szavakat suttogják enyhe szemforgatással. Mert ott bizony nem ment úgy a játék - a legutóbbi időkig legalábbis - mint a Barcával.

Különös tekintettel arra a visszásságra, hogy Josep Guardiola, a jelenlegi Barca-csoda kiagyalója és megvalósítója (!) ennek "csak" a harmadát kapja. Igaz, így is a második legvastagabb edző. Az első Mourinho, aki 3 millióval többet zsebel be a Realnál.

Sziklaszilárd jellem kell ahhoz, hogy valaki ne "szálljon el" ennyi pénz birtokában. Persze Leo elmondta, őt a pénz nem érdekli, a játék öröméért játszik. De látva, hogy Leo nyelve egyértelműen lomhább, mint arany lábai, bőven elképzelhető, hogy ezeket a szavakat imidzsén fáradozó tanácsadók adták a szájába. Túl jól hangzik ez.
Még akkor is, ha alapvetően hihető. Mégsem lehet nem észre venni, hogy Leo az utóbbi időben egyre jobb, egyre trendibb külsővel lép a nyilvánosság elé. Persze vasárnapi, milánói kiruccanásakor egyenesen a Dolce&Gabbanához vezetett az útja, nyilván már hetekkel ezelőtt kitalálták miben lépjen a fotósok elé. Mégis egyértelmű fejlődés látszik.

Persze ez is lehet az imidzs része. Leo sem lesz fiatalabb, lassan kinövi a csodagyerek kategóriát. Komolyodni kell. Ránézésre is. (Ráadásul ez rímel is arra a szerepre, melyet Pep mostanában szán neki, vagyis, hogy ne csak gólkirály legyen, de a gólpasszok királya is. Ez érettebb játékstílust igényel.)
A tavaly nyári uborkaszezon híre volt mindenesetre, hogy Messi globális ruhamárkát indít, bár erről azóta nem nagyon hallottunk, viszont beesett a D&G biznisz.
Az tehát mindenképpen látszik, tudatos karrierépítés zajlik. Meglovagolva a mostani páratlan hírnevet és népszerűséget, és gondolva bizony azokra az időkre is, amikor már a kamera előtt jobban teljesít kedvencünk, mint a pályán.

Fogalmazhatnánk úgy is: profisodik.

Akárhogy is, Messi életében a pénz mindig is sarkalatos kérdés volt. Az európai álomkarriert is a szükség indította be. Az argentin gazdaság összeomlásával nem finanszírozta tovább a társadalombiztosítás a kis Leo hormonkezeléseit, és sem a család, sem az érdeklődő futballklubok nem tudták átvenni ezt a terhet. A megoldást a Barcelona jelentette, a világhírű klub átvállalta a kezelés költségeit. A gyerek normális méretűre cseperedett, a katalánok pedig egy életre elnyerték történetük egyik legjobb csatárának hűségét.

Bár Messit a fanyalgók néha megtalálják amiatt, hogy kényelmes, középosztálybeli környezetből érkezett, ezért nem annyira motivált, mint a favellák braziljai, vagy más portugálajkú játékosok.
De ez persze badarság, hiszen, akit két Aranylabda után még a szigorú, osztályfőnöki tekintetű Guardiola sem tud leparancsolni a pályáról cserére, arra nem mondhatjuk, hogy nem hajt eléggé.

Másrészt azért a langymeleg rosariói kertváros barátságos, de szerény közegéhez képest ez többtízmillió eurós fizetség hatalmas ugrás.

Bízzunk benne, hogy Leo még sokáig annak a félszegen zseniális, kedves mama kedvencének látszik, amilyennek megszerettük, és nem bolondítja meg a csillogás. Nála nem is azt az elkényelmesedést és züllést tartom a legnagyobb veszélynek, mint ami szegény Ronaldinho vesztét okozta. Sokkal inkább azt, hogy méretes nóziját egy kicsi magasabban hordja esetleg, elhiszi maga is, hogy ő a legértékesebb. Pedig ez csak pénz.

Interjú Lionel Messivel a Barca TV-n (részlet)

Ebben az évben több gólt lősz, mint eddig bármikor. Hamarosan megdöntöd személyes rekordodat is. Nagyon magasan van a léc. Szerinted sokáig fenntartható ez színvonal?

Nem tudom, mi történik az elkövetkező pár évben. Igyekszem fenntartani ezt a színvonalat és leginkább én vagyok érdekelt abban, hogy minden rendben legyen. Egyszer vége lesz ennek is, és már nem fogok 46 vagy 47 gólt lőni, de mindig a lehető legjobb formámat hozom.

Segít, hogy elöl olyan mozgékony játékostársakkal játszol együtt, mint Pedro és Villa?

Az, hogy ők ott vannak mellettem, a többiek meg mögöttem, vagyis hogy ebben a csapatban játszom, segít igazán. Egymást segítjük mindannyian, hogy a legjobbak lehessünk. Ez a legjobb ebben a csapatban. Mindenki tudja, mi a szerepe, és kiegészítjük egymást. Ezért tűnik olyan egyszerűnek és könnyednek a játékunk.

Téged nem lehet pihentetni. Pep hiába szól neked, nem hallgatsz rá. Nem lenne jobb, ha pihenéssel készülnél a nagy meccsre?

Korábban már foglalkoztunk a Spanyol Futballszövetség fafejűségével, amikor Messit megbüntették (2000 €-ra és utólagos sárga lapra), mert édesanyja születésnapján a pólójával gratulált gólja után.

Most viszont láthatjuk, hogy a fejétől bűzlik a hal, az UEFA ugyanolyan vaskalaposan (bátrabbak német kiejtéssel is próbálkozhatnak) áll a feliratos pólók ügyében.

A Barca védőjére, a csúcsformában lévő francia Éric Abidalra a hét végén komoly operáció vár. Tumort észleltek a máján, ezt kell eltávolítani. Ha minden jól alakul, bő egy hónap múlva már újra edzhet.

Blogunk hagyományaitól idegen módon posztunkat ezúttal egy másik blogról, az NST-ről hozott komment ideidézésével kezdjük. Sporttárs írta a következőket Messiről:

Szerintem pont olyan most, mint mindig, cselez, helyzetbe kerül, gólt lő és meccset dönt el. Aki emellett ikont akar festeni róla a hozzá képest feslett Szűz Máriával, az hülye. Vagy Csöncsön. :))

A vita és kommentfolyam forrása az a fölvetés volt, hogy Leo az utóbbi meccsein olyasféle dolgokat mutat (helyzeteket elönzőz, leszúrja a csapattársát, vitatkozik a bíróval, felesel az edzőnek), amik az igazi Messire nem (voltak) jellemzőek.

Nos, a "pont olyan most, mint mindig" és a "kezd elkanászodni" vélemények között talán lehetséges középutat találni, és a középúton végigjárva talán az is elviselhető lesz, ha ugyanott esetleg hívőnek hívják majd az embert. Le kell szögeznünk ugyanis, hogy Messire mindig is jellemző volt a(z) (jó értelemben vett) önzés, de azt is, hogy az utóbbi hetekben Leo a szokásosnál valóban (mondjuk így) idegesebbnek látszik. Hogy ez mit jelent, és mi az oka? Katt a "tovább"-ra.

Nem szoktunk (kül)politikával foglalkozni ezeken az oldalakon, ez nem az a fórum. De az mindenesetre megér egy említést, hogy a líbiai ellenzék tagjai is Lionel Messiben találtak rá példaképükre.

Minimum a katari vb-helyszín megválasztása óta nyilvánvaló, az arab világ erősen érdeklődik a foci iránt. Az sem véletlen, hogy az emírség oktatási alapítványa jövőre a Barcelonába fektet némi pénzt, és a focinézőket sem hagyja erről megfeledkezni, hiszen a mez közepén ott virít majd az alapítvány neve.

Az arab fiatalok - hasonlóan a világ más tájain élő társaikhoz - nagy Barca-rajongók, és különösen szeretik Messit. Leo pedig - mint az elnyomottak páncélos lovagja és ENSZ jószolgálati nagykövete - beszélt arról, mennyire elítélendő az a mészárlás, ami Líbiában zajlik.

Így az ottani focirajongók kezdeményezésére Messi a remény és a szabadság hírvivője lett, akinek neve és arcképe számos transzparenst díszít.

Nekem sokszor cinikus a hozzáállásom a profi sporthoz, de ha egy focista játékából és egyértelmű szavaiból merítenek erőt ezek a nagyon nehéz helyzetben lévő emberek, akkor talán megéri a globális sport-piac.

Nem titok, hogy Lionel Messi közkedvelt médiaszereplő. Csak éppen félszegsége miatt nem az a showman. Szűkszavú, nem túl szépen artikulál, halkan beszél. Mégis, ha valaki ennyire népszerű, ennyire híres, azt szerepeltetni kell.

Ennek egyik módja, hogy nem vele beszélgetnek, hanem róla. Pontosabban írnak. Valószínűleg kevés olyan európai sportoló van, akiről több kép készülne.
Messi hasonmásairól szóló írásomban már kicsit elemeztük az arcát. Azért érdekes a fizimiskája, mert leginkább a kettősség jellemzi: egyszerre kisfiús, de egyes vonásai mégis erőteljesek, markánsak; illetve jellegzetes is meg nem is.

Mindez komoly feladat elé állítja a karikaturistákat. Egészen megdöbbentő mennyiségű rajz készült már, és nagyon kevés az igazán jó. Összeállításunk értékelésének legfőbb szempontja, hogy mennyire hasonlít, mennyire ragadja meg Leo valódi vonásait.

Van a fociban egy alapvető törvényszerűség: az a csapat, amelyik rendre az utolsó percekben szerez fontos gólokat, morálisan nagyon rendben van, és jó úton halad afelé, hogy eredményeit tekintve is a legjobb legyen.

Számtalan példát mondhatunk ilyen csapatokra, de ne menjünk nagyon messzire: bizony, a Guardiola kinevezése utáni első hónapokban ilyen csapat volt a Barcelona is. Először a Betis elleni bajnokit döntötték el 2-2 után 3-2-re az utolsó percekben; aztán az Espanyol elleni városi derbit szintén az utolsó pillanatokban (egészen pontosan: a 97. percben) nyerték meg, majd Donyeckben BL-meccset fordítottak meg 0-1-ről 2-1-re Messi utolsó percekben lőtt góljaival.

Eleinte csak a morális tartás látszott a Barcelonán, aztán szépen lassan érkezett a briliáns játék is. Mert ez a dolgok rendes menete. Először el kell hinni, hogy jó a csapat, aztán tényleg jó is lesz.

A hétvégi bajnoki fordulóban Vadócz Krisztián csapata, az Osasuna 1-0-ra legyőzte a Real Madridot, a Barcelona pedig Alicantéban 3-0-ra legyőzte a Herculest. E két eredmény következtében a Barca előnye a spanyol bajnokságban hét (azaz 7) pontra nőtt. Sokan már arról kezdenek, kezdtek beszélni, hogy a La Liga 2010/2011-es kiírása eldőlt; a Barcelonának oda is lehet adni az aranyérmeket.

Így azonban csak az beszél, aki nem tudja, hogy milyen átkozottul hosszú a spanyol bajnokság.

Pep Guardiola természetesen mindenkit arra figyelmeztetett, hogy ne higgyen a szirénhangoknak. Szó sincs arról, hogy véget ért volna a bajnoki küzdelem. Egyben emlékeztet minket a közelmúltra is: két évvel ezelőtt, Guardiola edzősködésének első évében már 12 (!) ponttal is vezetett a Barca a Real előtt, a tavaszi Clásicoig azonban ebből nyolcat (figyelünk: nem hetet; nyolcat) ledolgoztak a királyiak.

Miután Lionel Messi múlt szombaton kiköszörülte a sevillai csorbát, és ezúttal nem hagyta ki a tizenegyest, örömében felhúzta a mezét, ahová már előre gondosan ráírta aznapra szánt üzenetét: Boldog szülinapot, mama!

Kedves gesztus, gondoltuk, de a bürokraták másképp látták az esetet.

Persze ismerjük a szabályt, hogy az ilyen kommunikáció tilos. Meg azt sem támogatjuk, hogy bárkivel is kivételezzenek. Most mégis azt gondoljuk, az ügyben utólag összehívni valami foci-törvényszéket túlzó és fölösleges.

Messi ellentábora mindig azt hozza föl ultima ratióként Leóval szemben, hogy a Barcelona középpályásai (elsősorban Xavi és Iniesta) nélkül nem lenne ekkora szám.

Bár ez a tétel egyre inkább megdőlni látszik, hiszen Guardiola egyre sokrétűbben játszatja Messit, és így Leo lassan gólpasszokban is a legjobbak közé tartozik a La Ligában, semmiképp sem szeretnénk lekicsinleni társai teljesítményét.

Ma van Xavi Hernández i Creus 31. születésnapja. Képességeit már méltattuk az Aranylabda kapcsán. Most csak jókívánságainkat szeretnénk kifejezni a Vivabarca miniblog fotómontázsa segítségével.

Nehezen lendülünk be az új évben, így, összblogilag, ebben is követjük védencünket, aki ugyan korántsem kezdte rosszul az új évet (gólt vagy gólpasszt eddig minden 2011-es meccsén jegyzett), de az igazi csúcsformáját azért még a fontosabb időszakokra és meccsekre tartalékolja. Ez így teljesen normális, aggodalmunk egy szál se, nem is lehetne. Leo teljesen rendben van.

A Barcelona szurkolójaként az ember folyton ki van téve a divatdrukkerség vádjának. Mi magunk persze tudjuk, ez nem igazságos. Azért a focit is nézzük időnként...

Most viszont láttam egy véleményt, amely, azt hiszem, a divatdrukkerség lemélyebb bugyra.

A - vélehetően - nagyon fiatal, nőnemű Messi-rajongó azt írja kis blogjában, hogy neki a tegnapi meccs (vagyis a Betis elleni 3-1-es vereség) jobban tetszett, mint a vasárnapi málagai. Ez nem is baj, ízlések is pofonok. A kínlódásban is meg lehet lelni a szépséget.

Hanem inkább az indoklás. Ő elsősorban Messinek szurkol, ezért neki az a jó meccs, ahol argentin barátunk gólt lő. Hogy mi lesz a vége, az nem fontos.

Pep Guardiola, a Barcelona edzője, ma lett negyven éves. Nyilván örömteli lesz ma az ünneplés, hiszen csapata vasárnapi játékával a bajnokság téli szakaszát megnyerte. Ráadásul rekord pontszámmal.

A világ legnépszerűbb - és talán legjobb - klubcsapata mindig erős volt, de Guardiola páratlan és fenomenális teljesítményt hoz ki játékosaiból. Lehet, merész állítás, de közvetve az egykori játékos szerepe igen nagy Spanyolország világbajnoki címében is.

Nagyon örülünk a bizonyosságnak: Lionel Messi nemcsak szerintünk, hanem a focivilág csúcsa szerint is a legjobb. Ez a tény nem volt egy pillanatig sem kérdéses, ám az Aranylabda - Év Játékosa Díjért két olyan játékossal volt versenyben, akik 2010-ben elérték azt, amit Leo még nem, világbajnokok lettek. Posztunkban róluk is megemlékezünk.