A hétvégi bajnoki fordulóban Vadócz Krisztián csapata, az Osasuna 1-0-ra legyőzte a Real Madridot, a Barcelona pedig Alicantéban 3-0-ra legyőzte a Herculest. E két eredmény következtében a Barca előnye a spanyol bajnokságban hét (azaz 7) pontra nőtt. Sokan már arról kezdenek, kezdtek beszélni, hogy a La Liga 2010/2011-es kiírása eldőlt; a Barcelonának oda is lehet adni az aranyérmeket.

Így azonban csak az beszél, aki nem tudja, hogy milyen átkozottul hosszú a spanyol bajnokság.

Pep Guardiola természetesen mindenkit arra figyelmeztetett, hogy ne higgyen a szirénhangoknak. Szó sincs arról, hogy véget ért volna a bajnoki küzdelem. Egyben emlékeztet minket a közelmúltra is: két évvel ezelőtt, Guardiola edzősködésének első évében már 12 (!) ponttal is vezetett a Barca a Real előtt, a tavaszi Clásicoig azonban ebből nyolcat (figyelünk: nem hetet; nyolcat) ledolgoztak a királyiak.

Talán mert két éve nem volt olyan jó és magabiztos a Barca, netán valami hatalmas hullámvölgybe került? Nem. Egyik sem igaz. Két éve ugyanolyan megrendíthetetlenül magabiztosan menetelt a Barcelona, mint most; és igazából nagy formahanyatlás sem történt tavasszal. Elvesztett két olyan meccset, amelyet simán (bárhol, bármikor, a világ bármely csapatának) el lehet veszíteni (az Atlético Madrid ellen, illetve a városi derbin), becsúszott egy döntetlen, és hipp-hopp, el is tűnt nyolc pont előny a semmibe.

A spanyol bajnokság nagyon-nagyon hosszú, 38 forduló, melynek éppen hogy túl vagyunk a felén. És nemcsak hosszú: nagyon erős és kiegyensúlyozott is. Nincsen borítékolhatóan biztos győzelem. Nemcsak a nagyokra, a Valenciára, a Villarrealra, az Atlético Madridra kell készülni, hanem mindenkire. A Real Madrid a három jelenleg kieső helyen álló csapat közül kettőnek az otthonában nem volt képes győzni. Ugyanez, ha nem lesz tökéletes a koncentráció, megtörténhet a Barcelonával is.

Szirénhangokat mondtunk, nem véletlenül. Semmi sem jelent nagyobb veszélyt a Barcelona jelenleg tökéletesen működő gépezetére, mint ha a játékosok elhiszik, hogy a mezük garantálja a meccsenkénti három pontokat. Ha van csapat, amelyik idei és korábbi eredményei alapján könnyen elhihetné, hogy okkal hihetné ezt, az a Barca. És ha van ilyen játékos a Barcán belül, az Messi. Ez a csapat Messivel az élen számtalanszor bebizonyította már, hogy a legmagasabb szintű futballra képes; miért ne gondolhatnák, hogy már éppen elég bizonyítékot letettek ez ügyben az asztalra? Ez az elég szócska: ez a szirénhang.

A Barcelona idén még semmit sem nyert meg. Lehet ebből a szezonból egy legendás és emlékezetes bukás is. Amely annál nagyobbat szólna, minél magasabbról történik.

Az aranylabda-átadás körüli hercehurcát szemlátomást mindenféle zökkenő nélkül átvészelte a Barcelona. Most egy újabb próba jön, egy újabb veszély leselkedik a csapatra: az elbizakodottság, a megelégedettség, az elkényelmesedés kísértete.

A magunk részéről mindenesetre töretlenül hiszünk abban (Pep nyilatkozatát ezért is kellett ideidéznünk), hogy ezt a próbát is kiállja majd a legendás barcelonai csapategység.