Pep Guardiola, a Barcelona edzője, ma lett negyven éves. Nyilván örömteli lesz ma az ünneplés, hiszen csapata vasárnapi játékával a bajnokság téli szakaszát megnyerte. Ráadásul rekord pontszámmal.

A világ legnépszerűbb - és talán legjobb - klubcsapata mindig erős volt, de Guardiola páratlan és fenomenális teljesítményt hoz ki játékosaiból. Lehet, merész állítás, de közvetve az egykori játékos szerepe igen nagy Spanyolország világbajnoki címében is.

Josep Guardiola i Sala valaha maga is a Barcelonánál játszott. A szokásos utat járta végig: gyerekként a La Masía növendéke volt, viszonylag fiatalon felfigyeltek rá, így már ifi korában az első csapat középpályásaként mutatkozhatott be a Camp Nou-ban. Karrierje nagy részét a Cruyff vezette csapatnál töltötte. Játékosként néhány külföldi vargabetű után (Olaszországban és Katarban), két éve tért vissza a barcelonai kispadra, edzőként. Nem nagyon bíztak benne. De azóta majdnem mindenkit meggyőzött.

Guardiolát ennek ellenére nem mindenki szereti. Sokan nagy fogásnak vélték a svéd Zlatan Ibrahimovics szerződtetését, ám a magyarok mumusának túl nagy volt az egója. Az egyébként elég titokzatos és diplomatikus Guardiola szilkaszilárd személyiségét megcsillantja, hogy a nagyszájú svédnek egy év után át kellett állnia az AC Milanhoz, mert sehogy sem jöttek ki a halk szavú, de mindig határozott Peppel.
Ibrahimovics utólag gúnyosan Gandhihoz hasonlította.

Bár kissé furcsa e párhuzam az indiai békeharcossal, Ibra rátapintott valamire. A két nagyszerű férfiú közös tulajdonsága, a megnyugtató karizma.

Persze Guardiolát többször láttuk már a partvonal mellett hevesen gesztikulálni, mint Gandhit, ennek ellenére úgy hiszem, az egyik fő energia, amellyel játékosait segíti, a higgadtsága.
Ezen kívül, ha már a svéd csatár ennyire fején találta a szöget, Guardioláról nehéz elképzelni, hogy zárt ajtók mögött embertelenül vagy megalázóan bánna a játékosaival. Bár egy-egy ügyetlenkedésen, figyelmetlenségen látványosan bosszankodik, de ez sosem a személynek szól, hanem a szerencse hiányának.

Ahogy emberséges, sőt zavarba ejtő udvariassága is legendás. Csöncsön szerzőtársam Mourinho cirkuszait tudatos figyelemelterelésnek tartja (inkább róla beszéljenek, minthogy a sajtó játékosai idegeit cincálja), addig Guardiola hideg távolságtartásával, arisztokratikus eleganciájával szintén védi csapatát. Pep soha semmi rosszat sem mond a riválisokról. Pedig néha bizony provokálják. De ő csak dicsérni és elismerni hajlandó. Az ellenfeleket és persze saját embereit is. Ezzel egyrészt példát mutat a csapatnak a helyes magatartásról. Másrészt pedig olyan magasba emeli az egész csapatot ezzel a gáláns kommunikációs stílussal, hogy szinte érinthetetlennek tűnnek a játékosok is. Vagy legalábbis lepereg róluk minden támadás.

Guardiola fiatal kora ellenére máris egyfajta apaszerepet épített ki magának. Többször olvastam olyan nyilatkozatokat Messinél idősebb, érettebb játékosoktól is, hogy néha úgy játszanak, mint a gyerekek.
Guardiolának persze jól jön, hogy csapatában évtizedes baráti viszonyok erősítik az egységet, mégis a profizmusban kissé szokatlan az a családias hangulat, amely a csapattársakat összeköti. Ezt nem Guardiola találta persze ki, az utánpótlás-nevelés régóta nagy erőssége a Barcának (ezt idén a FIFA is elismerte; az Aranylabda dobogósai mind La Masíát végeztek), de Pep erősíti ezt az érzést. És az Ibrahimovics-eset bizonyítja, aki nem elég szerény, nem elég nagyvonalú, és nem áll be a sorba, annak nem lesz túl hosszú élete a csapatnál.

Pep valószínűleg a Barcelonán belül is jó politikus. Bizonyos dolgokon - például az igazolásokban - teljhatalma van. Most szerződésének meghosszabbítása borzolja a kedélyeket. A mi kis Messinkhez hasonlóan mi sem tudjuk a csapatot Guardiola nélkül elképzelni, de azért ügyesen srófolja föl az árát. Az angolok mindent megadnának Pepért, különösen a Chelsea tulajdonosa a (nem-angol) Abramovics. Az ottani lapok biztosra veszik, a katalán edző már union jack-es alsónadrágot hord jól szabott pantallója alatt, a következő szezonban pedig náluk dolgozik.
Nagyon reméljük, tényleg csak cselezésről van szó...

Guardiola ezen kívül - és azt hiszem, ezt a blog szöszijének kell kimondania - nagyon snájdig. Az egyik legősibb modellkedő futballista egyébként, és ma is nyugodtan lehetne reklámarc (sokkal inkább, mint blogunk kedvence). Sőt, egy-egy meccsen néha olyan képek készülnek róla, amelyek minimális retusálás után megjelenhetnének bármelyik divatmagazinban is. Kiváló ízléssel öltözködik, visszafogott elegancia és perfekcionizmus jellemzi. De ezt sem viszi túlzásba, az edzéseken ő is a technikai személyzet sötétkék egyenruhájában jelenik meg, a délutáni sajtótájékoztatón még ing-pulóver (természetesen ezek is kiváló minőségűek) kombóban válaszol a kérdésekre. A show-ra pedig mindig rendkívül méretre szabott, modern vonalvezetésű, mégis kortalan és semleges öltönyökben látjuk. 

Ezeken túl pedig elárulunk egy dolgot Pep Guardioláról, amit még ő sem tud saját magáról. Társszerzőm, Csöncsön kicsit hasonlít rá. Nagyon kicsit.