Nem titok, hogy Lionel Messi közkedvelt médiaszereplő. Csak éppen félszegsége miatt nem az a showman. Szűkszavú, nem túl szépen artikulál, halkan beszél. Mégis, ha valaki ennyire népszerű, ennyire híres, azt szerepeltetni kell.

Ennek egyik módja, hogy nem vele beszélgetnek, hanem róla. Pontosabban írnak. Valószínűleg kevés olyan európai sportoló van, akiről több kép készülne.
Messi hasonmásairól szóló írásomban már kicsit elemeztük az arcát. Azért érdekes a fizimiskája, mert leginkább a kettősség jellemzi: egyszerre kisfiús, de egyes vonásai mégis erőteljesek, markánsak; illetve jellegzetes is meg nem is.

Mindez komoly feladat elé állítja a karikaturistákat. Egészen megdöbbentő mennyiségű rajz készült már, és nagyon kevés az igazán jó. Összeállításunk értékelésének legfőbb szempontja, hogy mennyire hasonlít, mennyire ragadja meg Leo valódi vonásait.

A legrosszabbakkal kezdjük. Ezek alapvetően a műfaj szégyenei is, mert pont a lényegnek lőnek mellé. A jó karikatúra ugyanis a jó megfigyeléssel kezdődik: minden emberi arcnak van néhány olyan sajátossága, amelytől egyedi és főleg felismerhető az ember. Egyes képeken épp csak a kontextus miatt ismerünk rá az argentin játékosra.

A jó karikaturista ezeket ragadja meg. Nemcsak a csúnyaságokat, előnytelen vonásokat, hanem mindent.

Leo arcának leghangsúlyosabb része egyértelműen kissé túlméretes orra. De azok a rajzolók, akik erre hegyezik ki munkájukat, elbuknak. Íme egy elrettentő példa. Az csak hagyján, hogy Leo orra sem így néz ki, de jellegre elmegy, viszont az arc összes többi részét sem sikerült eltalálni. Rögtön az arcforma nem stimmel: Messinek kerek arca van, és pont az az egyik legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy az álla akkor is alig látszana, ha nem lenne ekkora az orra. Ezzel a hosszú, hegyes állal inkább idézi ez a karikatúra Máris szomszédot hippi korszakából, mint a kétszeres aranylabdást. 

A második hiba, amikor a rajzoló kifejezetten bántó szándéka egyértelmű. Vagyis a célszemélyt nevetségessé akarják tenni, de nem éppen kedves módon. 

Fontos eleme a karikatúrának, hogy ne csupán külsőségeket ragadjon meg, hanem az alany személyisége is átszüremkedjék. Persze lehet a humor forrása, ha éppen ellentétes azzal a képpel a figura ábrázolt attitűdje, amit róla a közvélekedés gondol, de ez mégsem garantált recept a sikerre. A rosszmájú, vérmes tekintetű Messi túlságosan távol áll a játékos hozzáállásától, harcmodorától. Így hiába sikerült egész jól visszaadni a fejformát, az apró szemeket, sőt a testalkatot is, ez a gonosz mosoly lerontja a művet.

Jó érdemjegyet érdemelne a következő példánk, amely minden eddig kritériumot teljesít többé-kevésbé, valahogy mégsem tökéletes.
Talán pont két apró, de lényeges mozzanat nem sikerült: az állcsúcson lévő apró kis grübbedli hiányzik (nagyon), és a szemek túl kicsik. De egyébként jó a kép: egy jellegzetes szituációt mutat be, és nem csupán Lionel adottságaira alapoz, hanem játékstílusát is láttatja.
A kép teljes kompozíciója ötletes és dinamikája szintén a Bolha gyors mozgását idézi. Külön jó a sok idegen láb; többek között azért szeretem nézni Leót a pályán, mert a legjobb védőkből is képes hülyét csinálni.

Ezek már igazi értő mestermunkák! Az arc mindegyik képen telitalálat. Minden a helyén van, az arc elemeinek aránya szintén jó. Bónusznak megkapjuk még Ronaldinho-t is (akinek egyértelműen karikatúra után ordít a fizimiskája), és a háttérben a másik képen Maradona is megjelenik.

És végül a legjobb!