Osasuna-Barcelona, 2010. december 4. Öt nappal vagyunk a diadalmas és Barcelona-történeti jelentőségű El Clásico után. A légiirányítók sztrájkot jelentettek be Spanyolországban. Megbénul az ország légi közlekedése. Megy a Barca Pamplonába? Nem megy? Ha megy, mikor? Hogyan? Mikor lesz a meccs? Szombaton, ahogy a tervekben van? Vasárnap? Másfél hét múlva? Minden bizonytalan, terjednek az egymásnak ellentmondó információk. Szombaton délután ilyen helyzetben indul neki az útnak a Barca - vonattal. Vonattal Zaragozáig, onnan busszal Pamplonába. Káosz mindenütt. A kishitűbb szurkolók a mi lesz így? kérdés miatt szoronganak.

Messi? Ramos ordenáré belépője nyomán kisebb sérülést szedett össze. Minden adott egy jókora égéshez. Az ellenfél hónapok óta veretlen saját pályáján. A kárörvendő hangokat már előre halljuk. Ennyit ért a Clásico, a Madrid máris visszaelőzött.

Úgy is indul a meccs. A védelem feltűnően bizonytalan. Valdés értelmetlenül előre szaladgál, ellenfélnek rúgja a labdát, Pedro tizit hoz össze, a bíró segít. De ez így sehogyan sem lesz jó. A csapat még nincs fejben ott. Érthető persze; minden érthető, csak a megértésért nem járnak pontok. Húsz perc után lehetne már 2-0 is. Oda.

Ez volt Messi Pedrónak tálalt leheletfinom gólpasszának az előzménye.

Túldramatizáljuk? Nem pusztán arról volt szó, hogy a jobbik csapat némi bizonytalankodás után szépen lassan érvényesítette erőfölényét?

De. Utólag persze már erről van szó. Az erőfölény-érvényesítéshez azonban kellett az, hogy Messi fejben tökéletesen koncentrált, kontrollált, egészséges, életerős, precíz és friss legyen. A fociban olyan a támadás, mint Tolsztoj regényének első mondatában a házasság: millióféleképpen elrontható, de legtöbbször csak egyetlen helyes megoldása létezik. A jó támadások mind hasonlóak egymáshoz... mármint abban, hogy góllal végződnek. Leo egy nehéznek induló meccs 26. percében megtalálta az utat a gólhoz, és ezzel ráhelyezte sínjére a csapat vonatát.

Ez a kontrolláltság öt nappal a MECCS és pár órával egy föltehetően roppant nyugtalan utazás után bámulatos. Nem görcsölt, nem lőtte égbe a labdát, nem adta hosszan, nem bonyolódott fölösleges cselezésbe, nem rúgta bele a védőbe. Megtalálta A megoldást, és kivitelezte.

Nem jövünk most statisztikákkal (lehetne). Legyen elég ez a mozzanat. Ez mond el mindent. A győzelem utána már valóban rutinmunka volt, melyet álomból fölébresztve is hozni kell. (A következő két gól és a kiharcolt 11-es is az volt. Mármint természetesen Messi szintjén.)