Kevés olyan csapat van, amelynek említése kifejezetten kellemetlen emlékeket ébresztene az egyszeri Messi-rajongóban. Válogatott szinten talán csak Németország (no meg, ugye, hm..., Magyarország...) ilyen; klubszinten pedig... klubszinten pedig csak az Espanyol. Rosszkedvünk okát mindenki ismeri. Mégis érdemes legalább röviden fölidéznünk az emléket, mert korántsem valami esetleges véletlenről van szó csupán, hanem valami sorsszerűről, és azt is sorsszerűnek láthatjuk, ahogyan az eset folytatódott, illetve nem folytatódott.

Emlékezetünket irányítsuk a 2006/2007-es idényre. Sok szempontból felejthetetlen szezon volt az. Ez hozta el, ugye, februárban, a híres Getafe elleni gólt, márciusban azt a bizonyos 3-3-as El Clásicot, utána pedig minden idők egyik (ha nem a) legizgalmasabb spanyol bajnoki véghajráját.

Ekkor történt, hogy a 37. fordulóban (vagyis az utolsó előttiben) Barcelona-Espanyol, illetve Zaragoza-Real Madrid meccsekre került sor. A két óriásklub azonos pontszámmal állt a táblázat élén, de az egymás elleni mérkőzések ("hála" annak a bizonyos 3-3-nak) a Madridnak kedveztek. Reális remény volt azonban barcelonai oldalon, hogy az akkor még a mostanival össze sem vethető, kifejezetten bivalyerős Zaragoza otthonából a Real Madrid nem távozik három ponttal. Vagyis elég "csak" legyőzni az Espanyolt, és vissza is lehet venni a vezetést, melyet az utolsó fordulóban a már kiesett Gimnástic ellen ujjgyakorlat lesz megtartani.

És úgy tűnt, hogy a remények beigazolódnak. A Madrid kínlódott és hátrányba is került Zaragozában, egy bizonyos Diego Milito góljával, a 32. percben. Csak éppen ekkor már Raúl Tamudo bevette a Barcelona hálóját, félóra után tehát így álltak a csapatok: Zaragoza-Real 1-0, illetve Barcelona-Espanyol 0-1.

És ekkor jött a 43. percben az a bizonyos kezezős gól. Messi lemásolta az "Isten keze" mutatványt, a játékvezető itt sem látott semmit, a Barca pedig egyenlített. Félidőben: Zaragoza-Real 1-0, illetve Barcelona-Espanyol 1-1.

A második félidőben előbb egyenlít Zaragozában Van Nistelrooy [ekkor a Real áll jobban], aztán Messi vezetést szerez [ekkor a Barca], majd Milito megint gólt lő [ez duplán jó a Barcának], de az utolsó percek elképesztő, hihetetlennek tetsző fordulatot hoznak: Zaragozában Van Nistelrooy megint egyenlít, a Camp Nouban pedig Tamudo is duplázik. Egy este, amikor négy játékos is két gólt szerez, kialakítva a végeredményeket: Zaragoza-Real Madrid 2-2, és Barcelona-Espanyol 2-2. Az utolsó fordulónak úgy indult neki a Barcelona, hogy semmit sem tehet, ha a Real Madrid otthon megveri a(z egyébként mumusának számító) Mallorcát.

Messi kezezős gólja tehát nem ért semmit.

[Az utolsó forduló hozott persze még egy csavart (a Mallorca egészen a hajráig vezetett a Bernabeuban!), de a végén mégis a Barca húzta a rövidebbet: két sikerév után elbukta a bajnoki címet.]

Ezt a kezezős gólt, mely egy újabb, hm..., kézenfekvő hasonlóságot teremtett Maradona és Messi pályafutása között, azóta is fölróják Leónak. Ráadásul el kell ismernünk, a sportszerűtlenség végeredménye sem ugyanaz lett, mint az isteni Diego esetében.

A két kezezés szimbolikus jelentősége mégsem az, hogy Maradona "győztes alkat", Messinek pedig csak részsikerek jutnak, amint azt Leo ellendrukkerei elterjeszteni szeretnék. A sors sokkal inkább arra figyelmeztette védencünket, hogy neki soha nem fog jól állni az alattomossággal elért siker. Ő "jobb", értsd: sportszerűbb, egyenesebb, becsületesebb ember, mint Maradona volt.

A bukás a 2006/2007-es szezon végén látványos lett, és Messi pályafutásában a kínos emlékű esztendőt egy szintén kínos végű Copa América követte, amelyen a döntőig parádézó Argentínát az addig nézhetetlenül botladozó Brazília egy 3-0-ás győzelemmel darabokra szedte.

A nagy embereket azonban nem az jellemzi, hogy sohasem hibáznak, hanem az, hogy fölismerik csillagzatuk diktálta feladatukat, és tanulnak abból, ha eltévelyednek. A 2007-es kezezés óta semmiféle sportszerűtlenséget nem lehet fölróni Messinek, ellenben igazi, érett, vitathatatlan világklasszissá az azóta eltelt időszakban vált.

Egészen másmilyen alkatú világklasszissá persze, mint amilyen nagy elődje volt.