Pontosan tíz éve kezdődött Lionel Messi mesés sikersorozata az FC Barcelonánál. Leo, ugye, még mindig arcátlanul fiatal: mindössze 23 és fél éves. Ez azt jelenti, hogy már gyerekkorában felfigyeltek tehetségére. Ami főleg azért nagy szó - bár nem egyedülálló - mert Messi nem spanyol, és főleg nem katalán, hanem egy másik földrészen született és azt el sem hagyta egészen addig a próbajátékig, mely során a klub utánpótláskeresőit egy életre meggyőzte.

Az éles szemű Carles Rexach-nak azóta már jópárszor megveregethették a vállát, mert a Messi-Barcelona együttműködés igazán gyümölcsözőnek bizonyult. Annyira, "hogy nézni is tereh": négy spanyol bajnoki cím, négy szuperkupa, egy-egy spanyol, illetve katalán kupa elsőség. Kétszer állt a Messivel megerősített csapat Európa tetején, tavaly pedig a Klub VB-t is megnyerték. Nem beszélve arról a - összeszámoltam, hihetetlen - 49 egyéni elismerésről, melyett Leo eddigi karrierje során begyűjtött. Köztük négyszer volt az év játékosa, tavaly pedig rekord mennyiségű szavazattal az Aranylabda tulajdonosa. Utóbbiért idén is versenyben van, és legrosszabb esetben is harmadik lesz a sorban.

A történet egyébként filmre kívánkozik. Leóról mindenki tudja, aki őt egy kicsit is ismeri, hogy nem csupán a játék szeretete hozta Európába. Hanem bizony a szükség is. Messi sajnos egy meglehetősen ritka betegség áldozata volt (lett volna), és emiatt testi fejlődése nagyon mértékben lelassult, és tíz évvel ezelőtt (vagyis, mikor Leo még csak kiskamasz 13 éves volt) jószerivel le is állt. Hormonhiánya nem volt gyógyíthatatlan, viszont kezelése annyira sokba került, hogy a család már nem tudta finanszírozni. És hiába volt korosztályának valószínűleg legjobb játékosa már akkor is Argentínában, alig 130 centisen nem volt esélye a profi karrierre, sőt talán a normális életre sem. Az ottani klubok - részint az akkor elhatalmasodó gazdasági válság, részint a kellő vakmerőség hiánya miatt - nem vállalták magukra a forintban százezres nagyságrendű havi költséget.

Leo szerencséjére a Barcelona viszont igen. Az egykori legendás katalán játékost, Rexach-ot azonnal meggyőzte a csöpp argentin képességeiről, de mégsem nem volt egyenes az út a szerződésig. Messi apja tudta, nincs több dobás, és az idő is szorította őket: ha a növekedés teljesen leáll, nem biztos, hogy a terápia sikeres lesz.

Ezért Rexach kicsit saját szakállára a már távozással "fenyegetőző" egyszemélyes menedzsmentet megnyugtatta. És mint oly sokszor a nagy emberek történeteiben, az első aláírást nem valami elegáns ügyvédi iroda méregdrága marhabőr foteleiben ülve, körültekintően szövegezett szerződés aljára biggyesztették, hanem egy bisztróban a búcsúebéd közben egy szalvétára. Természetesen ez a szalvéta ma már megtekinthető a klub múzeumában.

Az első és sorsdöntő megállapodás tehát pontosan tíz éve, 2000. december 14-én kötettett.
Sandro Rosell, a klub elnöke szerint Lionel Messi minden idők legjobb Barca-játékosa. Leo pedig szívesen aláírna újabb tíz évre is akár. (Az UEFA szabályai nem teszik lehetővé, hogy egy játékost 5 évnél hosszabb távra igazoljanak.) Egyébként is állandóan ismételgeti, sosem megy el a Barcelonától másik csapathoz. Ezt azóta profi menedzserré avanzsált édesapja is megerősítette mondván, ez több, mint egy vélemény.

Nagyon úgy látszik tehát, egyik fél sem bánta meg a tíz éve történteket.