Amikor apámmal focimeccset nézünk, és valamelyik játékos egy az egyben viheti rá a kapusra a labdát, mégis kihagyja a ziccert, a fönti mondat szinte mindig elhangzik. "Ezt Ronaldo belőtte volna." Mármint természetesen AZ IGAZI, a brazil Ronaldo, Luis Nazario de Lima. Esetleg ilyen alakban: "Ronaldónál ez gól", netán: "Ronaldónál ez százból százszor gól".

Valóban, nem láttunk még olyan játékost, aki annyira birtokában lett volna a gólszerzés képességének, mint a brazil. Ha helyzetbe került, sohasem hibázott; legalábbis nem emlékszünk ilyenre.

Hogyha netán mégis van hozzá fogható futballista e téren, akkor az nem is lehet más, mint Lionel Messi.

Ez jutott eszembe legalábbis múlt hétvégén, az Osasuna elleni bajnoki második gólja előtt, amikor Messi egy az egyben vihette az ellenfél kapusára a labdát, és éreztem, tudtam, biztos voltam benne, hogy ezt nem fogja kihagyni Leo.

Pedig nagy ziccert rontani korántsem puszta amatőrizmus. Szó szerint igaz a mondás: majdnem mindenkivel előfordul. Hevenyészett összeállításunkban csak néhány közelmúltbéli példát elevenítünk föl, olvasóinkra bízva a feladatot, hogy amennyiben van emlékük más óriási kihagyott ziccerről is, azt osszák meg velünk kommentekben.

A legélesebb, legfrissebb emlék természetesen a vb-döntőről való. Sokak ereiben már meghűlt a vér, amikor Robben a második félidő 16. percében teljesen egyedül vezethette Casillasra a labdát. Ám az akció így végződött:

Casillas mutatványát egykori cserekapusa, Cesar másolta le aztán David Villa ellen a Barcelona-Valencia meccsen:

A Valenciának azonban nem csak az első számú kapusa képes bravúros hárításra. Hétközben, kedden, a Manchester United ellen lejátszott BL-mérkőzésen a 23 éves Guaita mutatta be, hogy tanult egy s mást az öregebbektől. "Áldozata" Dimitar Berbatov volt, a védés a videón 0:47-től figyelhető:

Ezek a legfrissebb hasonló élményeink, de a futballtörténelem mélységes kútjába letekintve bőségesen találunk hasonló parádékat, illetve (ez nézőpont kérdése) csatárbakikat. Volt, amelyiknek hatalmas tétje volt (hasonló, mint Casillas védésének Robbennel szemben), és volt, amelyiknek a presztízsen túl szinte semmi (akár a Berbatov-Guaita párharcban).

Most két olyan csatárbakit idézünk föl az utóbbi évek klubfutballjából, amelynek később (ismerve a mérkőzés további alakulását) óriási jelentősége lett. Az elsőt a 2006-os BL-döntőből, melyet, mint köztudott, a Barcelona és az Arsenal vívott egymással. A hamar emberhátrányba került Arsenal az első félidőben vezetést szerzett, a rohamozó Barcával szemben pedig Thierry Henrynak a 70. percben (!) lehetősége nyílt az előny növelésére. A videón 5:00-től:

Az események további alakulása ismert: a meccs végén egyre erőteljesebben támadó Barca végül megtörte az Arsenal ellenállását, és 2-1-es győzelmével elhódította a BL-serleget.

Két évvel későbbi példánk az UEFA-kupából való. Az idegenben 1-1-es döntetlent elért Getafe a Bayern ellen hazai pályán nagyon gyorsan emberhátrányba került, hogy aztán tíz emberrel is gólt szerezzen, és előnyhöz jusson. 1-0-ás állásnál pedig Braúlio vezethette egy az egyben Kahnra a labdát, kicselezte, és már csak egy mozdulaton múlt, hogy eldöntse a továbbjutást. A többi a (sajnos nem igazán jó minőségű) videón 1:38-tól látható:

Az eredmény itt is közismert. A meccs utolsó perceiben egyenlített a Bayern, hosszabbítás, ahol pedig már 3-1-re (!) is elhúz a hátrányban játszó Getafe, ám jön egy kapusbaki, majd egy utolsó perces dráma, és mindenki tudja, hogy sírás lett a vége:

Messi az Osasuna ellen megóvott minket a hasonló élményektől. Posztunk végén tekintsük hát meg (ezen a videón 1:34-től), hogy hogyan is él a nagy lehetőséggel egy olyan klasszis, akinek a gólszerzés (és a labdarúgás) minden fortélya a kisujjában van.