A hétfői Clásico előtt a madridisták és a Messi-ellendrukkerek (bizony, ilyenek is vannak) előszeretettel dörgölik orrunk alá a tényt, hogy Mourinho vezette csapatnak Leo még nem lőtt gólt. Érvelésük szerint a nagy portugál edző megtalálta Messi játékának ellenszerét, sikerül kivennie őt a játékból, sikerül megbénítania, kivéve ezáltal a Barcelona játékának méregfogát. De vajon csakugyan így van-e ez? Tekintve, hogy Mourinho a Real Madrid edzője lett, és így egy bajnokságba került a Barcelonával, korántsem lényegtelen tudnunk, hogy mire készülhetünk a jövőben; csakugyan ínséges idők várnak-e a Messi-rajongókra.

Nos, tény, hogy Mourinho mindenkori csapatának eddig még nem lőtt gólt Messi, az azonban igencsak távol áll a valóságtól, hogy a portugál trénernek sikerült volna kikapcsolni Leót, és általa összezúzni a Barca játékát. Nézzük először is a rideg tényeket.

Mourinho eddig hét meccsen ült kispadon a Barcelona ellen, amikor Messi is pályán volt. Ezek mérlege: 2 Mourinho-győzelem, 3 döntetlen, 2 Barca-siker. A gólkülönbség "Mourinho-szempontból": 8-7.

A két Mourinho-győzelem: a 2006/2007-es idényben BL-csoportmeccsen Chelsea-Barcelona 1-0, illetve a 2009/2010-es idényben a BL-elődöntő odavágóján Inter-Barcelona 3-1. Ezeken a mérkőzéseken valóban meggyőzően játszott Mourinho csapata, és kevéssé meggyőzően a Barca, ám értelmetlen volna bármelyik vereséget Messi nyakába varrni. 2006-ban Leo 19 éves volt, a Barcelona éppen megnyerte a BL-t, és az ilyenkor szokásos szindrómát élte meg: csökkent a motiváció, a kulcsjátékosok egy része elkényelmesedett. A BL-csoportból így is továbbjutottak, vagyis a vereségnek különösebb jelentősége (a presztízsen túl persze) nem volt. A most tavasz elődöntő már más tészta. Azt a mérkőzést az Inter elsősorban rendkívül gólveszélyes játékának köszönhetően nyerte meg. A Guardiola-csapatnak sem előtte, sem azóta nem lőtt egy ellenfele sem három gólt. A Barca támadójátéka ezzel együtt rendben volt: az utolsó negyedórában az Inter tényleg csak őrangyalának köszönhette, hogy kapott gól nélkül megúszta a Barcelona-rohamokat.

A három döntetlen közül kettőn a Barcelona által akart eredmény született. A 2005/2006-os meccs visszavágóján (melyen Leo egyébként az első félidő közepén megsérült, és le kellett cserélni) a döntetlen a katalánok továbbjutását jelentette. Tavaly a csoportkörben az Inter elleni idegenbeli 0-0 jó eredménynek számított. Egyedül a 2006/2007-es csoportkörbeli 2-2-re mondható, hogy a Barcelona más eredményt akart volna elérni. Ám a csapat így is továbbjutott, igaz, nem csoportelsőként.

És a két Barca-siker? Nos, a tavaszi Inter elleni 1-0-nak senki sem örült. Ott Mourinho akarata érvényesült, sikerült két lőtt gól alatt tartania a Barcelonát.

Ez a hat meccs tehát vegyes képet mutat, összességében valóban inkább Mourinho csapatának akarata érvényesült rajtuk, és ez valóban ijesztő lehet a Barcelona- és Messi-szurkolóknak.

Ám volt egy "hetedik" meccs is. Egészen pontosan az első. A 2006. február 22-i meccs azonban témánkban különösen érdemes kiemelésre, azt a találkozót (és így a továbbjutást is) ugyanis lényegében Leo Messi döntötte el. Igen, nem lőtt ugyan gólt, de a Chelsea védői képtelenek voltak tartani őt, a 36. percben pedig Del Horno csak azért nem rúgta őt föl a lelátóra, eltörve lábat és mindent, mert Leo még idejében elugrott. Jogos piros, Chelsea-emberhátrány, melyet a Barcelona végül a második félidő hajrájában gólokra is váltott. Érdemes megnézni a videót a világ akkori legmasszívabb védelme között fickándozó argentinnal:

Látva ezeket a képeket, nyugodtak lehetünk; Messi képes fölülírni a Mourinho által megálmodott taktikát.

Nyugalmunk ugyanakkor nem lehet teljes. Ez az első Mourinho-Messi meccs volt, és azóta, úgy tűnik, inkább a portugálnak áll a zászló. Lehet, hogy tényleg ismeri a Special One a "Messi-méreg" receptjét? Szorongva gondolunk erre az eshetőségre, de a fönti videó megnézése újra meg újra megnyugtat. Egy zseni ellen csak ideig-óráig tartó ellenszerek léteznek.