Feltételezem, nem én vagyok az egyetlen, akinek Leóban feltűnt némi gyermeki báj. Ez nyilván azért van, mert még mindig nagyon fiatal, és gyakorlatilag gyerek volt, mikor megismertük. Másrészt pedig, mert rendkívül kötődik a szüleihez. Bár manapság igyekeznek őt felnőttként eladni, azért a zsenge kor nem múlik el nyomtalanul.

Ha megkérdezünk tetszőleges számú gyereket, mi a kedvenc ételük, a klasszikus rántott hús biztosan elöl végezne. A legmagyarabb étel, gondoljuk, és bár eszünkbe jut az előkelő bécsi rokon, az elegánsan vékony hússzelet, világosbarna, finom panírban, de el is hesegetjük, mert a panírozott hús a miénk!

Ehhez képest a világ másik végéről jött focistának is ez a kedvenc étele. Hogy lehet ez?

A rántott hús feltalálását ugyanis nemcsak a császárváros szakácsai tekintik sajátjuknak, hanem az olaszok is. Nagyon úgy tűnik, hogy először tényleg Milánóban sütöttek kenyérmorzsába forgatott húst. A mediterrán és általában a latin világban ezt az ételt éppen ezért milanesának hívják. Az olasz telepesek természetesen a receptjeiket is magukkal vitték az Újvilágba, így a XIX. században az Argentínában új hazára lelő olaszok is, köztük a Messi család is.

 Az argentin rántott hús - ahogyan mi nevezzük - azonban egy másik olasz jellegzetességet is magán visel, a paradicsomos pizzafeltétet. Hivatalos nevén milanesa a la napolitana, ám a nápolyi eredetre utaló szó félrevezet. Ez ugyanis már Buenos Airesben "ragadt rá" a fogásra. Egy bizonyos José Napoli legendás éttermében ismerhette meg az Óhaza ízeire áhítozó vendégsereg. Az pizzafeltétes rántott hús óriási siker lett, és egész Dél-Amerikában elterjedt hamar.

Luca Caioli Messi című könyve azzal kezdődik, hogy Leo édesanyja elmeséli, hogyan kell fia kedvenc ételét elkészíteni. A Messianizmus blog legénysége (ill. inkább leánysága) olvasva a leírást, úgy érezte, semmi ördöngősség nincs ebben, semmi olyan alapanyag nem kell hozzá, amit Budapesten ne lehetne beszerezni. Egy baráti összejövetel alkalmával pedig vendégein tesztelte az étket.

Bár elég sajátos lenne a Népsport zászlaja alatt gasztrobloggá válni - nem is szándékunk - engedtessék meg most mégis néhány konyhai fortély. Az alapot hagyományos rántott hús jelenti, ezt Celia Messi, ill. nyilván minden tisztességes argentin háziasszony, borjúhúsból süti. Ezzel párhuzamosan készül a szósz: az üvegesre pirított hagymára paradicsom, só, bors, cukor, oregano kerül. Forrás után még egy kicsit aggódhat a katyvasz lassú tűzön, de nem kell túlfőzni. A rántott húsok tepsibe kerülnek, a lehetőleg sűrűbb szósszal megkenjük a tetejüket. A vörös rétegre jön a sajt. Messi mama szeletelt sajtot használ (talán mozarellát, nincs kifejtve), mi viszont reszelt trappistát tettünk rá. A sütőbe annyi időre kell betenni, amíg a sajt meg nem olvad.

Hagyományosa sültkrupli dukál hozzá. Argentínában - mint olvastam - még az egészet alaposan megöntözik majonézzal, de mi ilyesmire nem vetemedtünk. Arról nincs adatunk, vajon Leo is nyom-e rá egy kis fehéres kulimászt.

Nem tudom, mennyire közelítette meg a mi változatunk azt, amit Leo édesanyjának barcelonai látogatásai során heti négy-öt alkalommal is meg kell főznie szeme fényének kérésére. Tartok tőle, nem teljesen olyan lett, mint a mama főztje. (Például azért sem, mert nem argentin marhahúsból készült...) Nekünk viszont ízlett.

Ha valaki belevágna, csak bátorítani tudom, jó étvágyat!