Felemás érzésnek kellene lennie, hogy a legjobb barceloniai magyar, Kubala László kereken 50 éves rekordját beállították. De mivel Lionel Messi tette, nem érzem akkora bajnak. Leo teljesítménye ugyanis nem kisebbíti Kubaláét, hanem inkább erősíti. Ha eltekintünk az új rekorder személyétől, akkor önmagában az, hogy a közben nagyon sokat változó fociban fennmaradhat egy ilyen eredmény a (majdnem) csúcson, óriási dolog.
Ha hozzávesszük, mennyire jó kézbe került ez a házi (majdnem) örök-pichichi, akkor pedig kétségtelen, Kubala fénye ettől csak újra felragyoghatott.

Bár azt sem lehet mondani, hogy elfelejtették volna Barcelonában. Hogy ez a jövőben sem legyen így, pár éve szobrot állítottak a tiszteletére a stadion előtt. De ezt megelőzte egy szavazás is, melyben a culék a klub 100. születésnapján, 1999-ben kinyilvánították, minden idők legjobb Barcelona-játékosának Kubala Lászlót tartják.

Kubala tíz évig futott ki gránátvörös-kék mezben a pályára 1951-61 között. Ez alatt az idő alatt 194 gólt lőtt. Őt csak a másfél évtizedig játszó, 1955-ben visszavonuló César Rodríguez előzte meg 235 góllal.

Mivel Leo még csak 2004 óta játszik a nagyok között, és vélhetően nem a tegnapi, a derekasan, és ex-szovjet csapathoz képest rendkívül sportszerűen küzdő Bate Borisov elleni dupla volt az utolsó gólja barcelonai színekben, Kubala már az e heti bajnoki után a harmadik helyre kerülhet. Ha pedig Messi eddigi bombaformája (10 meccsen 14 gól, 10 gólpassz) egész évre kitart, akár már idén elérhető lesz Rodríguez 56 éve megdönthetetlen rekordja.

Messi azonban nemcsak a stasztikák rideg világában utódja Laszinak (ahogy a spanyolok ejtették a nevét). A visszaemlékezések szerint Kubala rendkívül jól cselezett. Specialitása pedig az volt, hogy ezt a képességét kiválóan tudta kombinálni a sebességgel.
Ma ezt tartják Messi legfőbb erősségének is, illetve a Barca-titok is a finom, ügyes, pontos és villámgyors játékon alapszik. Csak épp azt nem szabad elfelejteni, hogy Kubala idején - ami egyébként szintén nagy korszaka volt az FCB-nek - a mostani szisztémát megalapozó Johan Cruyff is a csattogós lepkét tologatta Amsterdamban kis túlzással.

Kubala egyébként nem csupán Barca-csatárként emlékezetes. A történelem fura fordulatai miatt ő az egyetlen olyan játékos, aki három nemzet válogatottjában is szerepelt (a csehszlovákoknál, Magyarországgal és Spanyolországgal). Kubala ugyanis nem akart a frontra menni, ezért először Magyarországról Csehszlovákiába, aztán Csehszlovákiából Magyarországra menekült; végül már a Rákosi-diktatúra hajnalán hagyta el hazáját végleg. Először Olaszországban élt, és csak utána ment a spanyolokhoz, amikor is maga Franco járt közben a FIFÁ-nál, hogy két és fél éves eltiltását enyhítsék.
Bár válogatott játékosként összesen 15 gólt rúgott (28 alkalom során), világbajnokságon sosem játszhatott.

Edzőként viszont tizenegy évet töltött a spanyol kispadon, és ezalatt az 1978-as vb-n és az 1980-ban az EB-n is részt vett a csapat. Sőt, 1992-ben az olimpián diadalmaskodó spanyol válogatottat is ő készítette föl. A középpályán ekkor az ifjú Josep Guardiola játszott.

A tőle (is) tanultakat Guardiola a tökéletességet súroló, lehengerlően eredményes játékstílussá fejlesztette immár szakvezetői minőségben. Az ő első számú tanítványa pedig kétségtelenül Lionel Messi, aki immáron szintén 194 gólnál tart klubjában. Nem mellesleg Messi a Barca egyik legemblematikusabb aktív játékosa, és rendkívül népszerű.
A legenda szerint annak idején az egykor húszezer nézőt fogadni képes Camp Nou-t Laszi miatt bővítették, annyira vonzotta a közönséget.

Ezek valós párhuzamok, nem csupán játszadozunk tehát a számokkal. A folytonosság tagadhatatlan. A Barcelona egyik legnagyobb tőkéje ez a futball-kultúra, amely benne van mindenkiben, aki kapcsolatba kerül a klubbal. Aki manapság a Camp Nou-ba menet rápillant a szoborra, érezheti, megéri a munkát, amit a klub elvár bármilyen korú és szintű játékosaitól.
Ha pedig a góllövők listájának megosztott második helyén álló Messi is eszébe jut (és ma senki sem gondol úgy a Barcára, hogy Messi ne ötlene az eszébe), pláne megerősítve érzi magát. Egyúttal azt is tudja: a név kötelez. Ez olyan motiváció, amely többlet-energiát ad bármely játékosnak.

Ezért nem kell egy csöppet sem szomorkodnunk amiatt, hogy az argentin fiú nemsokára lehagyja a mi nagy öregünket. A neve mindenképpen fennmarad, a szelleme pedig ma jobban él, mint eddig bármikor.

Egy-két napja már morfondírozom ezen a cikken, de ahogy az idő telik, egyre másképp formálódik a mondanivaló. Vagyis nem is maga a szentencia, az nagyjából maradt az eredeti, de bizony egyre több darabja kerül elő a kirakósnak, melyek egy igen érdekes tanulságba torkollanak: Lionel Messi imidzsével gond van.

A nemzetközi körnek csak az európai csapatoknál volt igazi tétje. Spanyolország például hat góllal döngölte földbe szegény kis Lichtensteint, és így már biztosan ott lesz a ukrán-lengyel Európabajnokságon jövőre.

Bár ez a blog nem a magyar fociról szól, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett az egy hete tartó diadalmenet mellett, melyet hazánk válogatottja jóvoltából élvezhetünk.
A magyar foci kiirthatatlan az emberek szívéből. Ez a két győzelem még csak versenyben tartott bennünket, máris csapatok verődnek össze. Csütörtökön reggel engem is megszólított egy fiatal takarítónő a munkahelyemen, hogy alapítsunk csapatot...

Egyébként Messiék is fociztak

Vasárnap volt. 34 fok árnyékban. Csengettek. A játékos fanyalogva slattyogott az ajtóhoz:

- Csak nem megegyeztek - dünnyögte szinte hallhatóan. A fenének sincs kedve most már, az utolsó pillanatban összekészülni, aztán kifutni a pályára.
- Telefonon hívnának, ha menni kéne - nyugtatgatta magát - Az edző csak nem szedi egyenként össze a csapatot személyesen...

Valóban nem az edző állt a küszöb túloldalán, hanem egy kis, csuklyás alak. Melege lehetett abban a fekete klepetusban, mégsem szabadul meg tőle, az arca homályba veszett. A furcsa látomás megszólalt:

- Tárgyalni jöttem.

Egy normális ember ugyanis egy Copa América - szerű élmény után összeroppanna, és úgy eluralkodna rajta a mélabú, hogy többet pályára sem lenne kedve lépni.
Ehhez képest Leo úgy tért vissza pár nap edzés után a spanyol, illetve katalán gyepre, mint aki megtáltosodott a nyáron.

Pedig argentin színekben sajnos letaglozó események érték a nyáron. Mindenek előtt a sehogy-se-jó eredménytelenség és a közönség igazsátalan reakciója nyomhatta a szívét.
Aztán még pihenni sem hagyták szegényt rendesen. Még egy populista hangvételű levelet is a nyakába akasztottak. Amikor pedig nem sikerült a foci felöl kikészíteni, a magánéletét, rövid szabadságát sem tartották tiszteletben: ibizai villámvakációján nem csak baráti fotók készültek, de a paparazzók is bőven ellátták fürdőruhás képekkel a spanyol pletykalapokat. Sőt, az egyik kukkoló (jellemzően egy argentin "újságíró") még össze is házasította Messit első vállalható barátnőjével. Ezt a család azóta cáfolta.

Az évad első meccse ráadásul clásico volt, és a Madrid meglepően normális játékstílussal rukkolt elő. Egyértelműen jobbak voltak; csak amíg a Barcánál az egyéni kiugrások pozitívan sültek el, addig a Realra a Morinho-éra óta jellemző brutalitás jött elő egyes játékosokból a meccs végére, bár vasárnap ez még elszigetelt jelenség volt. Nagyon elégedett lennék a Reallal, ha minden clásicón így játszanának. És nagyon elégedetlen a Barcával, ha minden clásicón így játszanának...

Közeledik a szezonkezdet. Ennek legbiztosabb jele, hogy az FC Barcelonára specializálódott katalán paródia-show, a Crakóvia stábja újra dolgozik. Honlapjukon mindenesetre reagálnak arra a csúfságra, ahogyan az argentin közvélemény Messi hazafiságát megkérdőjelezi.

Az álhír szerint Messi - hogy argentinságát bizonyítsa - megevett egy teljes asadóra (argentin hagyomány, hússütés szabad ég alatt) való grillezett húst, tangózott egy jót és, ahogy ez egy vérbeli argentinhoz végképp illik, szidta Lionel Messi Copán mutatott játékát.

Az előszezon az FC Barcelona számára már jócskán megkezdődött: egy gól nélküli gálameccsel segítettek be a horvát Hajduk Split centenáriumának megünneplésébe. A héten pedig Amerikába repültek turnézni. Tegnap Washingtonban néztek ismét farkasszemet BL-döntős ellenfelükkel, a Manchester Uniteddal. Ezen a pénznövelő meccsen azonban a Fergussonék győztek 2-1-re.

Ennek a nem túlzottan súlyos vereségnek okait valószínűleg nem boncolgatják Guardioláék túl sokáig. Egy különbség azonban szembetűnő a májusi Barca-diadalhoz képest: Lionel Messi hiányzott a mérkőzésről.

Úgy látszik, az állítólagos Messi-levél esete eszkalálódott, mert a focista hivatalos oldalán cáfolják, hogy Leo írta volna e kemény szavakat.

Mivel a levelet - ugyan nem teljes egészében és nem is szó szerint, sőt erős kétségeinket is kifejezve - mi is közöltük, álljon itt Messiék hivatalos álláspontja is:

"A Lionel által állítólagos megírt, az argentin népnek címzett, a Copa Américával kapcsolatos levélről, melyet egy honlapon hoztak nyilvánosságra, és azóta különböző kommunikációs csatornákon kering, kijelentjük, hogy sem a játékos, sem a környezetéből valaki nem vett részt a levél egyetlen szavának vagy akár betűjének megírásában vagy közlésében."

Ezt a tiszta beszédet vártuk.

Hivatalosan már megkezdődött Lionel Messi éves szabadsága egy baráti farmon Santa Fe mellett. Leo a szemtanúk szerint nagyon rossz hangulatban van, délig alszik, alig eszik.

Az argentin sajtó viszont nem nyugszik. Elfogtak ugyanis egy levelet. Sőt, nem is kellett lepkehálóval hajkurászni, mert állítólag nyílt levél az argentin kedélyeket borzoló iromány.

Természetesen az interneten úgy terjedt el, mintha közjegyző igazolta volna, a levél tényleg Leo tollából származik.

Leót nagyon bántotta, sőt talán nem túlzás, sokkolta, hogy a hazai közönség a Kolumbiai döntetlen közben fennhangon fújolta, kifütyölte. Bár Messi maga sosem értékelte ezt a példátlan esetet, az apja nyilatkozott arról, hogy Leo rosszul érzi magát.

A nyílt levél - amelyet szerzője kissé színpadiasan Argentína teljes lakosságához intéz - a második csoportmeccs után született, amikor Leo annyira frusztrált volt, hogy még egy sztenderd szabadrúgást sem volt képes normálisan elvégezni. Azonban csak most került elő, amikor már vége mindennek. Ez már eleve gyanússá teszi.

Miről is szól ez a levél? (A teljes szöveg spanyolul és angolul.)

"Leo" bizonytalanságának okait ecseteli. A Copa (de érezhetően a felnőtt válogatottnál töltött idő) megtépázta önmagába vetett hitét. Elmeséli, betegsége mennyire megnehezítette, majhogynem ellehetetlenítette, hogy profi játékos legyen belőle. De akármerre kilincseltek szüleivel, Argentínában nem kaptak segítséget.

Kaptak viszont Barcelonában, ahol amellett, hogy állták a kezelés minden költségét, még focizni is tisztességesen megtanították.

Persze erről mi is írtunk már - nem is olyan rég - de "Leo" nyíltan sosem vádolta hazáját azzal, hogy gyerekként nem kapta meg a kellő támogatást.
Az igazán erős vád azonban most következik. Egyenesen azt szegezi az argentin szövetségnek, hogy mindenféle trükkökkel megakadályozták Messi spanyol válogatottságát. De ő ennek ellenére mindig megtette a tőle telhetőt.

Viszont nehezményezi, hogy minden felelősséget neki kell vállalni, hogy elfelejtik, a foci csapatjáték, és tőle várják a csodát, holott a mai futballban ez nem lehetséges.

Kritizálja a válogatott stratégiáját is (ez egyben akár Sergio Batista szövetségi kapitány burkolt bírálata is). "Messi" szerint egy válogatott nem játszhat klub módjára, ha a szövetség nem klub módjára működik.

Szomorúságában még arra is vetemedik, hogy életében először kimondja: habár szülőföldjét szereti, elege van az argentin mentalitásból. Nem akarja, hogy bárkihez - kiváltképp Maradonához - hasonlítsák, és magyarázkodnia kelljen, holott ő mindig a legjobbat akarja nyújtani.

Az argentinoknak rá kell jönniük, hogy csodavárás helyett többre mennének a válogatott munkájának észszerű megszervezésével. Különben nem lesz előrelépés, vonja le a végső következtetést a szerző.

Utolsó mondatában arra kéri az argentin népet, hogy őt és a családját hagyják békén.

Meggyőződésem, hogy ezt a levelet nem Leo írta. Vagy, ha mégis, nem a közvéleménynek szánta.
Ugyanis a fentiek túl erős mondatok. Az AFA nem tolerálhatna ilyen gyanúsítgatásokat, mint ami a spanyol válogatottban való szereplés elé gördített akadályok.
Önmagában ennek az egy gondolatnak a kifejtésével Leo elérné, hogy bármennyire jó és a füttykoncert ellenére közkedvelt futballista, egyhamar nem válogatják újra be a keretbe

Nem azért, mert nincs igaza. Majdnem mindenben igaza van. De ő nem beszélhet így. Addig nem, amíg a kék-fehér mezt viseli.
Márpedig ez még a tervei között szerepel. A levél írásának az is ellentmond, hogy a Kolumbia elleni lagymatag-roskatag döntetlen után nyilatkozott pozitív és bizakodó szavakkal a csapatról.

Ahogy a következő meccsen - Argentína egyetlen copás diadalán - újult erővel brillírozott. Utána pedig megerősödött önbizalommal hirdette: új Copa kezdődött múlt hétfőn. Aztán fájóan hamar vége is lett...

Két variáció lehetséges. Az első nagyon kézenfekvő: a sajtó egyik fikciók iránt fogékony munkatársa írta, de sajnos név nélkül publikálta. Ha esetleg azzal a körítéssel vezette volna föl írását, hogy ezt gondolhatja most Messi. Csak akkor vélhetően nem kavart volna ekkora port...
Így viszont sosem fog igazán bebizonyosodni, hogy nem Leo volt a szerző.

Persze ezt könnyű lenne némileg tompítani. Igaz, hogy Leót most pihentetni kell, de nyilván van neki valamilyen sajtósa, vagy egy családtag, aki cáfolhatná a levél megírásának tényét. (Avagy, ha mégis Messi írta volna, és vállalja a szavait, akkor meg is erősíthetné;  ahogy tetszik.) De ez eddig - második napja cirkulál a levél a neten - nem történt meg.

Ez ráirányítja azonban a figyelmet Leo közvetlen környezetére. Lehet, hogy túlfejlett a Messi család egyik tagjának az igazságérzete?

Mindenesetre nem gondolom, hogy ez a levél jót tesz Messinek. Akkor sem, ha sok minden igaznak tűnik belőle. Eddig, ha a játékát lehetett is kritizálni az argentin válogatottban, a viselkedését aligha. Állta a támadásokat, nem ült föl a legkegyetlenebb provokációknak sem.

Bár már voltak jelei annak, hogy Leo nehezen viseli egyes honfitársai felé áradó csitíthatatlan kritikáját, néha gyűlöletét, eddig nem válaszolt nekik vissza. Ez a levél - amely valószínűleg hamisítvány - azonban csupán bizonytalansága okán lehúzza Messit arra a szintre, ahol igazságtalan kritikusai vannak.

 És ettől aligha lesz egyhamar jobb a kedve. Vagyis Pep Guardiolának lassan el kell gondolkodnia azon - a Barcánál tegnap elkezdődött a szezon előtti fölkészülés - hogyan varázsol újra mosolyt kis liblingje arcára. Hiszen ő maga mondta: ha Leo mosolyog, minden sokkal könnyebb. Nem szeretnénk megtudni, mi van, ha nem mosolyog.

Beteljesedett a végzet; Argentína nem bírta legyűrni Uruguayt, és nem jutott négy közé a Copán, amelyre abszolút esélyesként fogadta Dél-Amerikát. Óriási csalódás. De a csalódás nem itt kezdődött, itt csak beteljesedett. A csalódás nem az eredmény volt. Hűen mutatja ezt, hogy Cáceres döntő büntetője után senki sem sírta el magát, senki sem roskadt magába, senkinél sem tört el a mécses. Mintha mindenki érezte volna, hogy ennek pontosan így kellett történnie. És ez így is volt. Argentína egyszerűen nem érdemelt volna semmit ezen a Copán, és nem azért, mert játékosai egyénileg ne érdemeltek volna sokkal többet a semminél.

Az argentin válogatottól kimondva-kimondatlanul valami hasonló csoportkörös menetelést vártunk el az idei Copán, mint amilyet a gauchók négy éve Venezuelában még Alfio Basile kapitánysága idején mutattak be (nem mellesleg minden idők egyik legjobb, legszórakoztatóbb és legjobban szervezett Copáján). Emlékezhetünk: akkor Argentína először az Egyesült Államokat ütötte agyon 4-1 arányban (Crespo 2, Aimar és Tévez góljaival); aztán Kolumbiát verte 4-2-re (góllövők: Crespo, Riquelme 2 és Diego Milito); majd egy már tét nélküli meccsen Paraguay ellen győzött 1-0-ra (a gólt Mascherano szerezte). Négy évvel ezelőtt Argentína a negyeddöntőben Perut verte 4-0-ra (Riquelme 2, Messi, Mascherano); az elődöntőben Mexikót 3-0-ra (Heinze, Messi, Riquelme), hogy aztán jöjjön a teljesen váratlan, keserű lezakózás a már akkor is vérszegény brazilok ellen. A döntőig valami hasonló diadalutat vártunk, kiköszörülve a csorbát azzal, hogy ezúttal a döntő is sikerül.

"Messi, bocsáss meg nekik! Nem tudják, mit beszélnek. Légy erős!"

Jópár évvel ezelőtt bejutottam a biológia tanulmányi verseny fővárosi fordulójába. Nem végeztem valami előkelő helyen, pedig hónapokig készültünk rá.
Az iskola igazgatónője behívott, és legnagyobb megdöbbenésemre szemrehányást kaptam.

Nem mintha a Kaán Károly biológiaverseny és a Copa América között túlzottan sok hasonlóság lenne. Ahogy kissé mókás lenne tizennégy éves énemet egy kétszeres aranylabdás profi focistához mérni, azért a fenti eset némileg megalapozza empátiámat Lionel Messi jelenlegi helyzetével kapcsolatban.
Elég ambivalens, ha a hátország rátámad a védencére.

A leglelkesebb brazil tegnap kétségkívül Faragó Richard volt, aki a magyar nézők számára a meccset közvetítette. De az ő lendülete is alábbhagyott a sárga-kék kínlódás 70. perce környékén.

Pedig a szervezők mindent megtettek, hogy a hangulat ne legyen szokványos: a Brazília - Venezuela csoportmérkőzés rögtön formabontó módon indult. A himnuszok ugyanis elmaradtak.

Később, az első félidő végén egy négy lábú Jimmy Jump futott be a pályára, elsősorban a kapusok és a szögletzászló érdekelte a kissé megszeppent kutyát.

Már csak két és felet alszunk, és rögtön a Copa América nyitómeccsén megcsodálhatjuk kis kedvencünket, Lionel Messit. Amikor is az argentin válogatott - mint házigazda - Bolíviával néz majd farkasszemet.

Nekünk itt Európában bizony érdemes rápihenni az eseményre: magyar idő szerint háromnegyed háromkor végzik el a kezdőrúgást; reggel öt előtt nem kerülünk ágyba.

A hajtás után némi fejtegetés és két nagyon hivatalos fotó várja az érdeklődőket.

2011. június 24. van, Lionel Andrés Messi 24 éves. Soha vissza nem térő alkalom ez a szám szerinti "együttállás".

A világ Messi rajongói most az egyik legjobb nem hivatalos, barcás hírforráson, a Barcastuff című Twitter-oldalon üdvözölhetik kedvencüket. Elég üzeneteiket a #messi24 taggel ellátni, és a twittelők eljuttatják a kedves szavakat az ünnepelthez.

Persze Leo a születése napján sem pihent. Ahogy kínai szurkolóinak írt blogjában írja, 2005 óta minden születésnapja vagy edzőtáborban vagy valamilyen világversenyen telt.

A böjtölésnek két pokolian hosszú hét után vége lett egy kis időre. Lionel Messinek tegnap végre újra meccse volt.

Persze nem a Barcát trombitálta össze Pep Guardiola egy újabb clásicóra - a Mester Izraelben tartózkodik amúgy is.
Sőt, nem is a válogatott állt csatasorba idejekorán.

Az aranyszívű Leo szülővárosában lépett pályára a PUPI Alapítvány által szervezett jótékonysági mérkőzésen, melynek fennkölt mottója "Szolidaritás határok nélkül" volt.

Tegnap, helyi idő szerint délután kettőkor indult a meccs, ahol sok gól született. Meg nem erősített információk alapján a végeredmény 6-8 lett. Még a FIFA honlapján sem tudják, végül mivel zárult a találkozó. Egyes vélemények szerint nyilván azért, mert nem is fontos. Azért én mégis kérem a kedves olvasókat, ha birtokukban van a végeredmény, kommentben osszák meg velünk.

Egy biztos, Lionel Messi kétszer is betalált.

Egyébként az sem teljesen világos, kik játszottak kik ellen. Csak azt tudjuk, hogy a két csapatban talán igazságosan elosztva Pupi Zanetti, Jonás Gutiérrez, Ezequiel Lavezzi, Germán Denis, Walter Samuely Leo Franco és sokan mások futottak ki a zöld gyepre.

Akik Messi-képekért járnak hozzánk, ma sem csalódnak. Hajtás után pár pillanatképpel kedveskedünk nekik a hajtás után. (A képeket köszönjük Danénak és Barzagirlnek.)

Akik az argentin válogatott következő meccsére kíváncsiak, ne csináljanak maguknak programot jövő hétfőre. Batista fiai Albániával néznek szembe Buenos Airesben.

Sokat nem pihenhetett Lionel Messi a fárasztóan hosszú Spanyol Bajnokság és a bl-es diadal után. Ráadásul - mint láttuk - a kikapcsolódás napjai sem teltek felhőtlenül. Szegény Leo még levegőt se nagyon vehetett, olyan hype alakult ki körülötte.

Ez nem csupán az általános népszerűségnek szól, hanem annak is, hogy három hét múlva kezdetét veszi a Copa America. A házigazda pedig Argentína. Messi felnőtt játékosként argentin színekben nem alkotott halhatatlant, és ezért hazájában nem örvend maradéktalanul annak a népszerűségnek, amelyet főleg Európában és Ázsiában élvez.
De most, hogy otthon diadalmaskodni kellene a Copán, még nagyobb figyelmet kap a kétszeres aranylabdás.

A felkészülést a héten megkezdte Batista csapata, és pár kép már ki is szivárgott a jó hangulatú, ám kissé csípős levegőben levezényelt tréningben. (A déli féltekén éppen csak beköszöntött a tél.)

Vigyázat! A hajtás után sok kép található.

Most, hogy az európai szezonnak vége, és majdnem egy hónap van még a Copa Americáig, kénytelenek leszünk a pályán kívüli témákhoz nyúlni.

Először is egy kis utózönge, amelynek Messi nem főszereplője, mi, magyarok viszont igen. Aki nem látott az örömtől, hogy a Barcelona nagyon megérdemelten győzedelmeskedett a Bajnokok Ligájában, annak nyilván nem tűnt föl egy ismerős arc. Mi többiek - az eufória ellenére, esetleg azt fokozandó - viszont kiszúrtuk hőn szeretett miniszterelnökünket az UEFA serlegét átadó Michelle Platini közvetlen közelében. Bizony Orbán Viktor nemcsak ott volt a döntőn, hanem a díjátadás előtt kezet is rázhatott mindenkivel, akinek köze van a gránátvörös-kék diadalhoz.

A svájci Tagesanzeiger hosszú interjút készített Lionel Messivel, melyben a legaktuálisabb kérdések mellett (a 2010/11-es bajnokság végeredménye után és a BL-döntő előtt) helyt kapott néhány klasszikus is. Sokszor már szinte várom, hogy Leo mindenkit meglep, és nem szabódik tovább szerénykedve, amikor őt faggatják arról, ő-e a legjobb a világon, hanem az arcukba mondja: igen, ő.

Mindenesetre az is látszik, Leo nem megy már önbizalomért a szomszédba, ha a fociról van szó. A fent említett imidzs-öngóltól viszont megkíméli rajongóit: most is hárítja a legjobbság kérdését.

Lionel Messi a világ legjobb futballistája. A Barcelonával már megszerezte ötödik spanyol bajnoki címét, és most a harmadik Bajnokok Ligája döntő előtt áll. Ma megosztja velünk titkát: mitől lő mostanság olyan sok gólt.

Már önmagában vicces elfoglaltság volt, mikor a szilveszteri buli punnyadós szakaszában a Spanyol Bajnokság résztvevőit igyekeztünk elhelyezni Harry Potterék világában. A La Masía természetesen Roxford, Mourinho meg Voldemort - ez rögtön világos volt már akkor is.

Erre mit mond a kis védencünk, Lionel Messi a múltkori el clásico utáni érzéseiről? Hogy alig várta a meccs végét, mert már hosszú ideje meg akarta nézni a legeslegutolsó HP-film (Harry Potter és a Halál ereklyéi 2) előzetesét. Azt hallotta ugyanis, hogy Piton professzor nagyjelenete fantasztikus lett.

A Barcelona elvesztette szerdán Valenciában a kupadöntőt, jövő héten pedig (szintén szerdán) a BL-elődöntővel folytatja a Real Madrid elleni derbisorozatot. Közte, szombaton, azaz ma, egy mumus elleni bajnoki vár a csapatra. Hegymenet, egy kifulladni látszó, sérülésekkel súlyosbított kerettel, a játékosoktól pedig mindenki elvárja, hogy oldják meg ezt a feladatot. Jogosan, mert maguknak tették nagyon magasra a lécet.

A kupadöntőre nem érdemes itt szót vesztegetni, mert két kiváló elemzés is megjelent róla. Heinrich taktikai szempontból, rizla pedig inkább a dolog filozófiai-ezoterikus oldalát kidomborítva írta le a történéseket. Szerdán (valamilyen szempontból biztosan) erősebbnek mutatkozott a Real Madrid a Barcelonánál, de van még egy párharc, amelyiken vissza lehet vágni, és van még egy sorozat (a bajnokság), amelyet megnyerve egyértelművé lehet tenni, hogy melyik jelenleg a (leg)jobb csapat.

Amikor eldőlt, hogy a szezon hátralevő részében még négy Real-Barca vár ránk, sejthettük, hogy a négy közül az első, a bajnoki 5-0 visszavágója lesz a legszürkébb, legóvatosabb meccs a négy közül. Itt volt a legkisebb a tét. Egy esetleges győzelem nem ér annyit, egy esetleges vereség nem olyan nagy katasztrófa; a döntetlen mindkét félnek alapjában tökéletesen megfelelt volna.