Lionel Messi csütörtökön átvette az Európa legjobb játékosának járó elismerést az UEFA-tól, pénteken (az ő góljának is köszönhetően) megnyerte csapatával az európai Szuperkupát, tegnap este pedig megkezdte a 2011/12-es idényt.

Az idény előtti tétmeccseken (ilyenből három volt: Real Madrid oda-vissza és Porto) Messi lőtt három gólt, és adott négy gólpasszt; nyaralásból visszatérve, némelyik meccsen betegen és hányingerrel küszködve, szóval valami elképesztő elnyűhetetlenségről téve tanúságot.

De mindenki tudta, a Barcelona edzője, Pep Guardiola pedig ki is nyilatkoztatta, hogy az idény mércéje a bajnoki szereplés lesz. A sztrájk miatt az első forduló a második lett, az ellenfél a Málaga helyett a Villarreal, máris elsőre tehát egy rangadó, egy (egykori) mumussal. A Real Madrid már vasárnap lejátszotta első bajnokiját, és üzent: 6-0-ra győzték le a nem is olyan nagyon régen még sokkal-sokkal szebb napokat látott Zaragozát.

Arra senki sem gondolt, hogy a Camp Nouban akár csak megközelítőleg is hasonló eredmény születhet. Kiütni a Villarrealt a Pep-csapatnak még egyszer sem sikerült, legközelebb ehhez a Barca 2009 tavaszán volt, amikor a Madrigalban 4-1-re nyert.

A meccs most sem úgy indult. A Barcelona ugyan már az első perctől hatalmas mezőnyfölényt alakított ki, de a lehetőségecskéket Diego López magabiztosan hárította. Az egészen új felállás (egy igazi védő, két új szerzemény, folyamatosan kevergetett "posztok", Thiago kulcsszerepbe állítása) annyiban mindenképpen megzavarta a sárgákat, hogy az egész Liga (sőt Európa) egyik legpasszerősebb csapata szinte háromszor nem tudott egymás után labdához érni. Érezhető volt, hogy a nyomás előbb-utóbb gólt eredményez. A gól a 25. percben jött el, Thiago vett észre egy rést az ellenfél védelmében, belemászott, és húszról kilőtte a hosszút.

Ekkor még nem dőlt el a meccs, a Villarreal megpróbált erősíteni, Rossi kétszer is kecsegtető helyzetből lőhetett kapura (a második alkalommal állítólag lesről). A 45. perc azonban meghozta a kegyelemdöfést. Messi ezúttal az irányító szerepköréből (a "poszt" szó ide nem illik) a védők számára lekövethetetlenül egy folyosót talált, melyet Cesc Fabregas úgy játszott be, mintha (ami egyébként igaz is) gyerekkora óta együtt játszanának Leóval. 2-0. A második félidőre már csak az maradt kérdés, hogy mennyi lesz a vége. (Érezhető volt, hogy ezen a napon a Villarrealban nincsen elég kraft az egyenlítéshez.)

Hogy sok lett a vége, az két dolognak volt köszönhető. Először is már a félidő elején gólt szerzett a Barca (Thiago és Sánchez játszottak össze), így a sárgák azonnal elvesztették minden maradék hitüket. Másodszor: a Barcelona játékosai éhesek voltak. Messi mondjuk mindig éhes. Ragadozónak írtuk le egyszer, de ő olyan ragadozó, aki sohasem lakik jól. Mert ő 3-0 után indult csak be igazán. [Nota bene: hogy alázás lett a vége, annak van talán egy harmadik oka is: a Real Madrid. A Barca játékosai üzentek Madridba: ti szétszedtek egy kiesőjelöltet; de mi szétszedünk - egy élcsapatot.]

Messi ezt már nagyon élvezte. A gólpassz mellé még két gól, egy-két gyönyörű szóló, örömfoci. Megmutatta ismét, hogy tökéletes helyen van az a csütörtöki díj. És üzent mindenkinek, aki a Copa fájó eseményei után visszaesést jósolt: ha futballról van szó, rajta soha semmi nem fog múlni.