A leglelkesebb brazil tegnap kétségkívül Faragó Richard volt, aki a magyar nézők számára a meccset közvetítette. De az ő lendülete is alábbhagyott a sárga-kék kínlódás 70. perce környékén.

Pedig a szervezők mindent megtettek, hogy a hangulat ne legyen szokványos: a Brazília - Venezuela csoportmérkőzés rögtön formabontó módon indult. A himnuszok ugyanis elmaradtak.

Később, az első félidő végén egy négy lábú Jimmy Jump futott be a pályára, elsősorban a kapusok és a szögletzászló érdekelte a kissé megszeppent kutyát.

Bár gólt nem sikerült sem a címvédő Brazíliának, sem Venezuelának lőnie, nyugodtan kijelenthetjük, mégis költői pillanatokat éltünk át tegnap este. "Amikor az uccán átment a kedves..."

Apropó madarak! A nyitómeccset a blog teljes személyzete fegyelmezetten végignézte. A kevés szívderítő (?) pillanat egyike az volt, amikor Lionel Messi és Raldes, a bolíviaiak csapatkapitánya egymással kakaskodott.

Szegény kis Leónak nem ez volt élete legjobb napja. Valószínűleg hálásak lehetünk a Sporttévének, hogy megkímélt bennünket a megnyitóünnepségtől, mert kicsit hosszúra nyúlt. Legalábbis Leo arcán némi türelmetlenséget láthattunk. Bár korábbról tudjuk, minden labda nélküli percet időpocsékolásnak tart, és ahogy peregnek a fájdalmasan hosszú, tétlenségben töltött másodpercek, egyre jobban szenved.
Ezek a görcsök már a kivonulástól kezdve kiültek Leo arcára, és sajnos egyre csak mélyültek a kín nyomai.

A majdnem négy percig tartó argentin himnusz után végre lehetett futni, végre gurult a labda. Lehetett volna, gurult volna, ha a játékvezető föl nem huzatja Leo legendásan kinyújtott alsó trikójának ujját.
Úgy látszik, amit a szigorú Guardiola tanár úr elnéz kedvencének, azt Uruguay nem első számú bírója nem. (Az argentin lapok aposztrofálták így; tán nem kellett volna...)

Pedig farkas - vagy a hely szelleméhez némileg illeszkedve - jaguár-ordító hideg volt. La Platában a főműsoridőbe tolt kezdéskor 3 fokocskát mutatott a hőmérő mindössze. Tudjuk, Leo fázós alkat. Én balgán mindig azt gondoltam, azért, mert Dél-Amerikában sosincs hideg, hát most kiderült végérvényesen, hogy ez nem így van.

Aztán pár perc múlva a BL-győztes cipellővel is gond volt, le kellett cserélni. Persze nekem azonnal Moldova mondása jutott eszembe, mely szerint a rossz táncost még a tökei is zavarják. De persze ilyesmiről nem lehetett szó. A táncossal semmi baj, csak épp rossz napja volt.

És sajnos ez nem is nagyon változott a meccs során. Itt is örömködtünk már, mennyire más az argentin válogatott, mióta Sergio Batista vezényli. Erre mit látunk most? Az első igazán fontos versenyen a tavalyi vb-kudarc óta Messi megint nem középcsatárt játszik, hanem valami nehezen definiálható középpályás pozícióban kénytelen focizni.
Ez már Maradonának sem jött be, de nála mentség lehet, hogy pártállásuk miatt (Tényleg!) nem válogatta be az igazi argentin középpályásokat. Most viszont újra a csapat részei, mégis minden Leo vállára van helyezve. Szerezzen labdát (a saját térfélen persze), vigye át az ellenfél középályáján, cselezzen ki öt-hat embert, és aztán rúgja be a gólt! Utóbbit leszámítva minden mást bravúrosan végrehajtott, elegáns gólpasszokkal kínálta meg csatártársait, de sem az utolsó percben beválogatott Tévez, sem pedig Lavezzi nem találtak be a kapuba.

Az argentin blama-drámának azonban nem ez volt a csúcspontja. Sokkal inkább, amikor egy bolív szögletet követően Banega beügyetlenkedte a labdát a saját kapujába. Már értem, hogy Batista szigorú elődje miért nem volt hajlandó hosszú hajú játékosokat kivinni a vb-re...

A világranglistán 93. helyen tanyázó Bolívia így 0-1-re vezetett a házigazdák csapata ellen (ők most a 10-ek). Batista legkésőbb ekkor kapcsolt, lehozta a bután önzősködő Lavezzit, és helyére az Athletico Madrid csatárja, Leo nagy barátja Kun Agüero jött be. Ő lőtte az argentinok egyetlen gólját, a gólzivatarosnak nehezen nevezhető, 2011-es Copa América eddigi legszebb találatát.

A végeredmény tehát csupán egyetlen pontot jelentett. Az A csoportban ez pedig a második helyhez elég. Jelenleg Kolumbia válogatottja szerzett egyedül győzelmet jelentő három pontot. Utóbbi megállapítás azonban már túlmutat a csoporton.

Éppen ezért (is) megállapítható: az idei Copa egyelőre csalódás.