Nem szoktunk (kül)politikával foglalkozni ezeken az oldalakon, ez nem az a fórum. De az mindenesetre megér egy említést, hogy a líbiai ellenzék tagjai is Lionel Messiben találtak rá példaképükre.

Minimum a katari vb-helyszín megválasztása óta nyilvánvaló, az arab világ erősen érdeklődik a foci iránt. Az sem véletlen, hogy az emírség oktatási alapítványa jövőre a Barcelonába fektet némi pénzt, és a focinézőket sem hagyja erről megfeledkezni, hiszen a mez közepén ott virít majd az alapítvány neve.

Az arab fiatalok - hasonlóan a világ más tájain élő társaikhoz - nagy Barca-rajongók, és különösen szeretik Messit. Leo pedig - mint az elnyomottak páncélos lovagja és ENSZ jószolgálati nagykövete - beszélt arról, mennyire elítélendő az a mészárlás, ami Líbiában zajlik.

Így az ottani focirajongók kezdeményezésére Messi a remény és a szabadság hírvivője lett, akinek neve és arcképe számos transzparenst díszít.

Nekem sokszor cinikus a hozzáállásom a profi sporthoz, de ha egy focista játékából és egyértelmű szavaiból merítenek erőt ezek a nagyon nehéz helyzetben lévő emberek, akkor talán megéri a globális sport-piac.