Mindeddig — meg kell vallanunk — kissé igaztalanul bántunk e blogon Lionel Messivel. Nem arról van szó, hogy nem fényeztük őt eléggé. Ebben, ha mértéket tartottunk is, az helyes mérték, és továbbra is megtartjuk. Van valami más, amit talán nem hangsúlyoztunk kellően, pedig immár ideje volna. Egy valamit viszont talán túlságosan is hangsúlyoztunk, ami pedig Messiről mint futballistáról felületes képet ad. Miről van szó? Arról, hogy Messi nem egy góllövő-gép, az ő játékának — noha amúgy mindenkinél több gólt lő — a góllövés csak az egyik, persze fontos, de távolról sem kizárólagos eleme. Amikor egy-egy meccsről megemlékezünk, nem szabad pusztán abból kiindulnunk, hogy lőtt-e gólt Messi, és ha igen, mennyit. Az ő játékának ez szinte csupán a mennyiségi jellemzése. Messit azonban más miatt szeretjük. Hogy mi miatt, miért, és mindez mit jelent, arról minden továbbit kifejtünk az alábbiakban.

Technikai fölény

Technikás játékosnak azt nevezzük, akinek a labdával semmilyen mozdulat nem okoz gondot. Legyen az egy sima passz jobb vagy bal lábbal, labdalevétel, csel, lövés, fejes, mellezés, dekázás, erős vagy finom, löbbölt indítás, ívelés stb. Aki egy ideje figyeli Messi játékát, az tudhatja, hogy számára egyszerűen nincs lehetetlen mozdulat a futballpályán. A labdaátvételeknél tökéletes megoldást választ, akár mellel, akár lábbal kell maga elé tenni a labdát, lőni akár közelről, akár távolról, akár bivalyerősen, akár lepkekönnyeden is tud; ha kell, fejel, ha kell, jobbal, ha kell, ballal [ilyet csak azért sem linkelek; tessék keresgélni...] lő, és akkor sem esik kétségbe, ha egy sorsdöntő találatot egyenesen a szívével kell bevinnie. Mindez olyan egyedülálló technikai repertoár, amellyel nemcsak a kortárs mezőnyből emelkedik ki, de futballtörténetileg is a kivételes alakok közé nő. És akkor még ugye nem is linkeltünk videót arról, hogy hogyan tud Messi cselezni...

Játékintelligencia

A játékintelligencia szó nagyjából azt jelenti, hogy egy játékos nem azt a megoldást választja egy adott játékhelyzetben, amelyre képes, hanem azt, amely az adott pillanatban a leghasznosabb. Ebben a tekintetben (is) óriási különbség mutatkozik Messi és például egy bizonyos portugál futballista között. A játékintelligenciát nehéz mérni, de a gólpasszok jeleznek valamit. A gólpasszadó játékos fölismeri, hogy ki és mikor van jobb helyzetben, a mozdulatot pedig tökéletesen ki tudja vitelezni technikailag. Messi nemcsak gól-, de gólpasszkirály is; elég, ha a hétvégi, Getafe elleni mérkőzést (vagy akár előző posztunkat) idézzük emlékezetünkbe. A játékintelligenciának ez természetesen csak egyik jelzője. A másik fontos jelzés, hogy egy futballista mennyire megjátszható, milyen játékhelyzetekbe keveredik. Messi a pályának lényegében valamennyi pontján föltűnik, jobbról és balról épp olyan jól tud beindulni, mint középről, másodgólpasszokban szintén erős, és nem véletlen az a változatosság sem, amely góljait jellemzi.

Csapatszellem

Egy profi játékostól elvárás is, Messinél azonban szemlátomást természetesen jön, hogy mindig csapatban gondolkodik; egyéni érdekeit állandóan alárendeli a közös nagy célnak, a csapat győzelmének. Hogy erre példát mondjunk, ahhoz nem kell messzire mennünk. A Ceuta elleni hazai kupameccsen a csapat egyik legnagyobb közös célja a már kivívott győzelem mellé bizonyos játékosok, így mindenekelőtt Bojan Krkics önbizalmának visszaadása volt. Messi beállása után szinte azonnal gólt rúgatott Bojannal. Tavaly egy mesternégyes lehetőségét áldozta be azért, hogy az akkor pocsék formában levő Zlatan Ibrahimovics kijöjjön a gödréből, átadva neki egy 11-est Zaragozában. Mindezt azt jelzi, hogy Leo értékrendje nagyon szilárd, nagyon rendben van. Meg tudja különböztetni lényegest a kevésbé lényegestől, és egyéni rekordok helyett első helyre a csapat érdekeit helyezi.

Személyes intelligencia

Ezt talán egyszerűen profizmusnak is nevezhetnénk. Messi soha nem keveredett bele terméketlen botrányokba; nyilatkozatai az ellenfél tiszteletéről árulkodnak, sohasem duzzog vagy provokál. Noha Maradona több olyan döntést is hozott, mellyel ő aligha érthetett egyet, semmiféle támadó jellegű, csapategységet alapjában fölforgató nyilatkozatot nem tett. Tudja viszont, hogy honnan jött, és mi lett volna belőle az orvostudomány nélkül. A személyét érintő támadások ellenére nem pártolt el az argentin nemzeti tizenegytől, az övéhez hasonló betegségben szenvedő gyerekek gyógyulását segítő alapítványról azonban még egy Clásico lázában sem feledkezett meg.

És ami mindezeknél több...

... az Messi megszállottsága, állandó győzni akarása, állandó fejlődni akarása, kivételes labdaszeretete és elhivatottsága. Miben érhetjük ezt tetten? Hát mindenben. Például abban, hogy egy Ceuta elleni, rég eldőlt kupameccsen is játszani akar, be is áll, gólt lő és gólpasszt ad; hogy egy kudarcos és kifejezetten peches vébé után ott folytatja a játékot, ahol abbahagyta; hogy lehetetlen elnyomni, akárhányszor rúgják szét a bokáját, újra meg újra fölpattan; mint egy Matrjoska-baba, mint egy elnyűhetetlen kobold. Képzeljünk el egy olyan pehelysúlyú törpét, aki képes arra, hogy a játék hevében kiverje a megtermett, csupa izom Maicon fogait...

Nekem a kedvenc gólja tőle az, amelyet tavasszal a Zaragozának lőtt. Jó labdaszerzőként maga verekszi ki magának a labdát a félpályánál, és az a vége, hogy pár másodperc múlva már táncol a labda a hálóban. Nem erővel fejezi be az akciót, hanem csak úgy, hogy gól legyen. Ebben a gólban összesűrűsödik mindaz, amiről eddig beszéltünk: technikai fölény, játékintelligencia, csapatszellem (igen, hiszen visszament "védekezni"), intelligencia és megszállottság. Sose csak a góljait figyeljük.