Hát hol vagytok, Messi-bloggerek? Két gólt lő a BL-ben, és nincs róla egy nyomorult poszt? [Emlékeztetőül: Barcelona - Köbenhavn 2-0 (gólszerzők: Messi 19., 92.)]

Nincs bizony. Hozzá vagyunk szokva, hogy ha Messi nem lő minimum három gólt, akkor nem is volt igazán nagy meccse. Ez az ő szintje. A világ legjobb labdarúgójának szintje.

Lionel Messi egyik szeretetreméltó tulajdonsága ugyanis, hogy időről időre úgynevezett mesterhármasokkal örvendezteti meg rajongóit. Legutóbb például a Sevilla elleni szuperkupadöntő visszavágóján vágott hármat, a tavalyi szezonban pedig négy olyan meccse is volt, amikor legalább háromig jutott. Felnőtt pályafutása során összesen (ha hevenyészett számítgatásaink nem csalnak) már hét hat-trick-nél jár, melyek közül az egyik „mesternégyes” is volt. Ez azonban csak akkor van így, ha nem vagyunk szigorúak. Ha szigorúak vagyunk, akkor… akkor pontosabban definiálnunk kell, hogy mi is az a „mesterhármas”.

Ezzel kapcsolatban a Wikipédián a következőket találjuk:

„A hat-trick occurs in association football when a player has scored three goals in a single game. In common with other official record-keeping rules, goals in a penalty shootout are excluded from the tally.”

 

Azaz: „Mesterhármasról akkor beszélünk, ha egy játékos három gólt lő egyazon mérkőzésen. Mint egyéb hivatalos rekordok esetében, a hosszabbítás utáni 11-espárbajokat itt sem veszik figyelembe.”

Ez eddig tehát teljesen világos. Messi hat mesterhármasnál és egy mesternégyesnél jár e definíció szerint. Csakhogy a mesterhármasnak vannak szűkebb, szigorúbb értelmezései is. A Wikipédia kettőt említ ezek közül.

Az „angol” definíció szerint igazi mesterhármas csak az, amikor jobbal, ballal és fejjel is betalál egy meccsen a játékos.

A „német” meghatározás azt írja elő, hogy a három gólt egy félidő alatt kell lőni, és egymás után, azaz ha közben más játékos is betalál, akkor az már nem mesterhármas. Ezt nevezik „klasszikus” mesterhármasnak is.

Tegyük azonban hozzá a harmadikat. Mert mi, itt Magyarországon, a köznyelvben, akkor beszélünk "klasszikus mesterhármasról", ha egy játékos egymás után lövi a három gólt. Nem muszáj, hogy külön testrészekkel tegye, az sem, hogy egy félidőben; a lényeg: ne "zavarjon bele" más játékos a mester művébe.

Nézzük tehát, hogy Messi triplázásai mennyiben elégítik ki a fönti követelményeket.

Az első

Barcelona-Real Madrid 3-3 (2007. március 10.)
[Gólszerzők: Messi 11., 28., 91., ill. van Nistelrooy 5., 13., S. Ramos 73.]

El Clásicon három gólt lőni csak nagyon keveseknek sikerül; Messi mindenképpen beleírta magát a futballtörténelembe már ezzel is. De a triplája sem az „angol”, sem a „német”, sem a köznyelvi szűkítő meghatározás szerint nem mesterhármas. Mindhárom gólját ballal lőtte, és mindegyiket megelőzte egy-egy Real-gól. Ráadásul a három találatot két félidőre osztotta el. Ez a mesterhármas csak olyan értelemben klasszikus tehát (de olyan értelemben feltétlenül az!), hogy egy "klasszikuson" lőtte Leo.

A második

Atlético Madrid-Barcelona 1-3 (2009. január 6.)
[Gólszerzők: Újfalusi 68., ill. Messi 11., 57., 79.]

A meccset a Király Kupában játszották. Mindkét szempontból jobban megközelíti Messi három gólja a mesterhármas legszigorúbb értelmezéseit is, de csak megközelíti. Az egyik gólját jobbal lőtte, a másikat ballal, a harmadik azonban nem fejes, hanem 11-es volt; és zsinórban kettőt lőtt, de a harmadik Messi-találat előtt Újfalusi belepiszkított egy szépítő fejessel a sorozatba; vagyis köznapi nyelvünkben sem nevezhetjük ezt még klasszikus mesterhármasnak.

A harmadik

Tenerife-Barcelona 0-5 (2010. január 10.)
[Gólszerzők: Messi 36., 45., 75., Puyol 43., Luna (öngól) 85.]

Sajnos itt is „csak” szimpla mesterhármasról van szó. A szigorú követelményeket itt is csak megközelíteni sikerült. Lőtt gólt jobbal és ballal, de a fejes ezúttal sem jött össze; a három gól közé pedig ismét beékelődött egy fejes, ezúttal Puyolé. Ráadásul ezúttal is két félidőre (igaz, összesen 39 percre) volt szükség a három gólhoz. Érdekesség, hogy a mesterhármast egy gólpassz-mesterhármas készítette elő; mindhárom Messi-gólnál Bojan Krkics volt a gólpassz jegyzője.

A negyedik

Barcelona-Valencia 3-0 (2010. március 14.)
[Gólszerzők: Messi 56., 80., 82.]

Na, ez már „végre” klasszikus mesterhármas volt, mely ráadásul a "német" követelményeket is kielégítette! Egy félidő (egészen pontosan 26 perc!) született meg a három gól, és senki nem is tudott közéjük ékelődni. Az, hogy mindhárom gól mestermunka volt, a mesterhármas tényét nem változtatja meg, élvezeti értékét azonban tovább növeli. Nézzük is meg gyorsan a három találatot, melyek közül legalább kettő tényleg a legínyencebbeket igényeit is kielégítheti:

Fájdalom viszont, hogy az „angol” kritériumoknak ez sem felelt meg, hiszen a két ballábas és egy jobblábas gól mellett a fejesgól ezúttal sem jött össze.

Az ötödik

Zaragoza-Barcelona 2-4 (2010. március 21.)
[Gólszerzők: Colunga 85., 89., ill., Messi 5., 65., 78., Ibrahimovics (11-esből) 90.]

A maga nemében alighanem világcsúcs (de legalábbis a közeli), hogy egy játékos egy héten belül kétszer lőjön (majdnem) klasszikus mesterhármast. Ez sajnos csak majdnem volt az. Az első három gól Messié volt, 0-3-ig csak ő talált be, vagyis a köznyelvi meghatározás szerint ez is klasszikus mesterhármasnak minősíthető. Különösen a második gól volt egészen különleges. Nézzük csak:

De a három gólt két félidőre osztotta el, így a "német" igényeket ez nem elégítette ki. Az „angol” triplához itt azonban csak nagyon-nagyon kevés hiányzott: megvolt végre a fejesgól, ezúttal azonban a jobblábas dugó maradt el.

A hatodik

Barcelona-Arsenal 4-1 (2010. április 6.)
[Gólszerzők: Messi 21., 37., 42., 88., ill. Bendtner 18.]

Újabb klasszikus mesterhármas, megspékelve egy negyedik góllal is! 0-1 után az első három Messi-gólhoz 21 (!) perc kellett. Az „angol” mesterhármashoz ismét csak a fejes hiányzott; jobb és bal láb megint kipipálva. A mesternégyes értékét külön növeli, hogy a Valenciának és Zaragozának hintett triplákkal együtt alig három hét (!) kellett három mesterhármashoz, mely közül kettő klasszikus, a harmadik majdnem az, és mindhárom csak egy hajszál híján nem elégíti ki az angol mesterhármas követelményeit is!

A hetedik

Barcelona-Sevilla 4-0 (2010. augusztus 21.)
[Gólszerzők: Konko (öngól) 14., Messi 25., 43., 91.]

Egymás után lőtte Messi a három gólját a szuperkupa visszavágóján is [klasszikus mesterhármas!], de két külön félidőben, ugyanakkor a jobblábas és ballábas találatok mellé a fejesgól ezúttal sem jött össze. Így a német meghatározás szerint ez is „csak” egy „sima” mesterhármas maradt. Szomorúak persze nem voltunk, hogy Leo így „alulteljesített”.

Hét hat-trick tehát, négy "klasszikus", közte két olyan, mely a klasszikus mesterhármas német követelményeit is kielégíti, a kettőből az egyiket pedig sikerült még egy negyedik góllal is megfejelni. Mindezt világszínvonalú ellenfelekkel szemben, bajnokikon, kupában, BL-ben. A repertoárból már csupán egy amolyan „angolos” mesterhármas hiányzik. Ez az, amit ez ügyben még tenni lehet. Ám ha esetleg nem jönne össze, tekintettel például arra, hogy Messi nem a legtipikusabb fejelő alkat, az eddigi eredménysor már így is mesteri. Sőt – nyugodtan mondhatjuk – páratlan.