Ez a blog itt a világ legjobb futballistájáról fog szólni. Lionel Andrés Messiről.

Hogy valóban ő-e a világ (jelenlegi) legjobb futballistája, az persze vitakérdés. De nem itt. Itt ebben biztosak vagyunk. (Minden másról hajlandóak vagyunk vitatkozni.) A zseniális argentin törpét/óriást kívánjuk leleplezni, bemutatni, elemezni, fórumot teremtve egyben mindazoknak, akik szívesen kommentálnák az előttünk kibontakozó, sok szempontból máris kivételes pályafutást.

Tudjuk, hogy Lionel Messiről már magyar nyelven is több honlap elérhető. Nem versenyezni kívánunk velük, hanem kiegészíteni őket. Nem szoros értelemben vett rajongói oldalt szeretnénk szerkeszteni; inkább olyan adatgazdag és a friss eseményekkel is lépést tartó véleményoldalt, ahol a szeretetteljes kritika éppúgy megfér majd, mint az elemzés, vitaindítás vagy a szelíd és határozott provokáció. Igyekszünk minél sokrétűbb képet fölvázolni Messiről; nemcsak futball, de emberi szempontokat, kérdéseket is érintve. Mindehhez minden véleményt, kritikát, kiegészítést és gondolatot örömmel látunk és fogadunk.

A "tovább"-ra kattintva elolvashatjátok blogunk két szerzőjének bemutatkozóját.

Csöncsön

Ha Csöncsön, akkor Messi. Ha Messi, akkor Csöncsön. A klasszikus NST-n Messi neve összefonódott velem, ami nemcsak szédítő és ijesztő, de büszkeségre is okot adó tapasztalat: a világ legjobb futballistájáért még rajongani (cipőjét illetni…) sem utolsó élmény.

Pedig mit tudok én Messiről? Csak amit mindenki, aki követi a világ és a Barcelona fociját, és meg van győződve arról, hogy személyében a legjobb spílert csodálhatjuk, akit most hátán hord a föld. Nem a legjobbat valaha (ehhez még tenni kell egyet s mást), de a legjobbat, aki még (vagy már) aktív. Tisztában vagyok én is, tisztában kell legyen olvasóm is, hogy nem mindenki gondolja ezt így; hiszen Cének, Rooney-nak, Forlánnak és másoknak ugyanúgy meglehetnek a maguk elkötelezett rajongói. Ám itt, a blogon mindenekelőtt azt szeretnénk be- és megmutatni, hogy azért mégiscsak Messi a legjobb. (Szigorúan: szerintünk.)

A kilencvenes évek eleje óta nézek rendszeresen focit. Azóta vagyok a Barcelona és az argentin futball hódolója. Maradona látványos game over-je óta Argentína folyamatosan keresi és találja meg a maga Maradona-utódjait. Ortega, Aimar, Riquelme, volt itt mindenki. Csillogó és lenyűgöző tehetségüket azonban egyikük sem tudta igazán beváltani. Hogy mi az az „igazán”? Aki látta egy bizonyos 2007. április 18-ai mérkőzés egyik gólját, az tudja, milyen az, lemásolni, fölülírni, újraalkotni Maradonát.

Ha pedig szemünk előtt bontakozik ki egy ekkora életpálya, miből áll legalább követnünk? Ez a kérdés ihlette ezt a blogot. Semmiképpen sem az, hogy ráragasszuk nevünket az övére. (Ez különben is csak egy ötvösmesternek lenne igazi kihívás.)

Señorita Szöszi

Mással talán nem is kell bennfentességemet a labdarúgásban bizonyítanom, minthogy már a nyolcvanas évek derekán az akkori MLSZ-elnök, Dr. Laczkó Mihály kanapéján aludtam egyszer.

Az igazság részleteit kissé jobban kibontva persze ez úgy esett, hogy az apámmal, aki Laczkó dr. egyik beosztottja volt, éppen az öcsém születését vártuk, így én is bejártam dolgozni vele. 6:40-re, ami egy négy és fél éves gyereknek igencsak korai. Elálmosodtam, és az anyáskodó kolléganők pedig lefektettek oda. Állítólag a nagyfőnököt sem zavartam.

Gyerekkorom óta nézem a focit, az első emlékeimet pedig az 1986-os mexikói vb-ről őrzöm. Maradona parádéja magyar szemmel nézve csak félig lelkesítő, a mieink leszerepeltek, és azóta nem is jutott ki magyar válogatott világversenyre, úgyhogy a mai magyar futballdrukker tudathasadásos állapotban éli az életét immáron huszonnégy éve. A magyarokért szurkol, ha lehet, de mivel az igazán fontos versenyeken nem lehet, kell egy másik, egy sikeresebb futballnemzetet választani. A foci drukkolás nélkül ugyanis csak labda-rúgás…

Lionel Messit a végzetes német-argentin találkozón zártam végleg a szívembe, amikor a világ legjobb játékosa és a többi, szintén nem falábú argentin Diego Maradona összes karizmájával a háta mögött sem volt képes semmire Löw higgadt németei ellen.

Akkor láttam Messit, aki akkor találkozott végre valamivel, amiben nem volt sok része életében, a vereséggel, sőt a legyőzöttséggel. Ez nekem, aki a fociba mindig belelát valami mást is, egy leplezetlen, ellopott pillanat volt. Olyan, amiért a foci nemcsak labda-rúgás…

Ígérem, fociról csak pont annyit fogok írni, amennyit feltétlenül szükséges; Messi cseleit, sebességét, kondícióját, játékintelligenciáját dicsérje/ húzza le a Csöncsön! Engem az érdekel, hogy a tehetségen túl, amely a laikus számára is nyilvánvaló, mi van még. Azt szándékozom vizsgálni, honnan jön Messi ereje. És – az energiamegmaradás-törvénye értelmében – mivé alakul át. Mert Leo nem csupán focista ma már, hanem híresség, reklámarc, az UNICEF nagykövete, sőt néha még modellkedik is. Saját birodalmának kis hercege, saját legendája és finom kezekkel csiszolt imidzse is van.

Ezeket tervezem itt elemezni, vagy legalábbis bemutatni őszinte, de nem kritikátlan szimpátiával.