A nemzetközi körnek csak az európai csapatoknál volt igazi tétje. Spanyolország például hat góllal döngölte földbe szegény kis Lichtensteint, és így már biztosan ott lesz a ukrán-lengyel Európabajnokságon jövőre.

Bár ez a blog nem a magyar fociról szól, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett az egy hete tartó diadalmenet mellett, melyet hazánk válogatottja jóvoltából élvezhetünk.
A magyar foci kiirthatatlan az emberek szívéből. Ez a két győzelem még csak versenyben tartott bennünket, máris csapatok verődnek össze. Csütörtökön reggel engem is megszólított egy fiatal takarítónő a munkahelyemen, hogy alapítsunk csapatot...

Egyébként Messiék is fociztak . Igaz ők csak barátságos mérkőzéseken léptek pályára. Ám ha egy szövetség olyan szerencsés helyzetben, hogy pont az ő országában pottyantotta ki a gólya a világ legjobbját, a játék rendkívüli bevételi lehetőségekkel kecsegtet.

Az argentin válogatott Ázsiában játszotta le a kötelező meccsét. Első ellenfele Venezuela volt. Kedden pedig a nigériaiakkal találkoztak. Az afrikai csapat nem titkoltan revánsot akart venni a vb-csoportkörben elszenvedett vereségéért.

Az első meccs helyszíne India volt, ahol még az edzésre is húszezer néző látogatott ki. A nyilvános főpróbát kétszeres premier követte: a copás blamázs után új szövetségi kapitány dolgozik az argentinokkal, Alejandro Sabella.

A középpályásként nem sok maradandót alkotó edző első intézkedése az volt, hogy kinevezte Messit csapatkapitánynak. Hogy mennyire volt ez jó húzás, majd elválik. Mindenesetre eddig mindenki megbukott az égkék-fehér kispadon, akinek annyiból állt az elképzelése, hogy a világ legjobb játékosa majd megoldja...
Páran féltik is a fokozott terhelés miatt. Mások szerint viszont így is - úgy is tőle várja az argentin feltámadást, így viszont hivatalosan is felmentést kapott Messi a válogatott színekben történő rossz játék vádja alól.

A Batista utáni első előadások jól sikerültek. Venezuelát Messi szögletéből lőtt Otamendi-góllal sikerült 1-0-ra megverni.
A bosszúszomjas afrikaiak azonban alaposan hoppon maradtak, mert három gólt is elszenvedtek. Az első kettőnél Messi adta a gólpasszt, először Higuaínnak, aztán Di Mariának. A harmadikhoz nem volt köze; a nigériaiak maguk magoldották. Dicséretükre is legyen szó, a megfelelő kapuba is betaláltak egyszer.

A helyzet tehát egyelőre rózsásnak tűnik. Igaz, egy éve - akkor a vb-gyász után - magát az újdonsült világbajnokot, Spanyolországot, aztán a szebb napokat látott Brazíliát sikerült térdre kényszeríteni. Mindenki fényt vélt látni az alagút végén...

Aztán amikor tényleg tétje lett a dolgoknak, az addig okosnak és komolynak tűnő Batista makacs és tanácstalan lett, és csak pár centivel volt nagyobb a karizmatikus kókler Maradonánál.

Természetesen a sikerek ellenére akadnak kritikusok is. Továbbra is az a fő baj, hogy szakadék tátong a csapat támadó és védő szekciójának képességei között. Kiváló támadójátékosból több csapatot is el lehetne látni, de ami hátul történik, az nagyon nem tetszik senkinek sem. Reméljük, Sabellát is zavarja a dolog.

Amúgy van egy elméletem, miért alakult így az argentin foci. Maradona miatt. Természetesen. Az argentin labdarúgás aranykora az isteni Diegóhoz köthető. Aki azóta nőtt föl azon a földön - és ez kivétel nélkül igaz minden ma aktív játékosra - Maradona szeretett volna lenni. Ő pedig csatár volt. Így a messiást a támadók között keresték (és meg is találták, ugye), de talán a védőkre sem ártott volna odafigyelni jobban. (Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az elmúlt huszonöt évben egy jó argentin védő sem volt.)

A Maradona-átok másik fele pedig kifejezetten sújtja Leót. Ez az egyszemélyes diadal elvárása. Diego Maradona erről már többet tehet, önajnározó fellépése háttérbe tolta a csapattársakat, és így még mindig nem tiszta teljesen az argentin közvélemény előtt (és egyes szakemberek előtt sem, l. rögtön Maradonát), hogy a foci csapatsport, és megfelelő társak nélkül Messi sem képes egyedül megnyerni a világversenyeket.

Ami mégis reményre ad okot, hogy az eddig nem túlzottan jegyzett Sabella évekig Daniel Passarella mellett dolgozott. Passarella pedig kétszeres világbajnok focista, a válogatott csapatkapitánya, az első argentin, aki a magasba emelhette a legértékesebb kupát. Egyébként pedig középhátvéd...