Vasárnap volt. 34 fok árnyékban. Csengettek. A játékos fanyalogva slattyogott az ajtóhoz:

- Csak nem megegyeztek - dünnyögte szinte hallhatóan. A fenének sincs kedve most már, az utolsó pillanatban összekészülni, aztán kifutni a pályára.
- Telefonon hívnának, ha menni kéne - nyugtatgatta magát - Az edző csak nem szedi egyenként össze a csapatot személyesen...

Valóban nem az edző állt a küszöb túloldalán, hanem egy kis, csuklyás alak. Melege lehetett abban a fekete klepetusban, mégsem szabadul meg tőle, az arca homályba veszett. A furcsa látomás megszólalt:

- Tárgyalni jöttem.

A focista megdöbbent. Csak nem az Anzsi Mahacskala ügynöke? Elég messze van az a titokzatos hely, ahová naponta vásárol meg tízmillió eurókért játékosokat a klub. Talán e fura szerzet onnan jött, és népviseletben van. A lepel alól csak az Adidas edzőcipő lógott ki lóláb gyanánt. Nyilván először jár Spanyolországban, aztán turistáskodik egy kicsit, mielőtt előáll az ajánlattal, elmélkedett a focista. A jobb szélső tehetségét végre felismerték. Nem véletlen mindez. Hát ki most a világbajnok? A spanyolok! Az ember meg köztudomásúan szülőföldjének köszönheti elsősorban a tehetségét. Szóval Roberto Carlos, Eto'o és Dzsdzsák Balázs mellé kell majd egy spanyol is. Logikus. Pénz és nemzetközi karrier vár rá. Végre. Vágyálmait csak tüzelték apró termetű vendégének szavai.

- Azt akarom, hogy játssz! Azt akarom, hogy a spanyolok játsszanak! - az idegen halkan, de határozottan beszél. Szavai egyértelműek voltak a focista számára: itt őt meg akarják vásárolni. Hála Istennek!
Nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne penderüljön rögvest a számítógép elé, és megnézze, hogy van ez az Anzsi. Dehát ezt a sasszemű ügynökgéniuszt, aki meglátta végre-valahára tehetségének valódi mélységeit, nem sértheti meg azzal, hogy magára hagyja. Legalábbis addig nem, amíg a szerződés nincs aláírva.

- A pénz nem akadály - zengett tovább a szférák zenéje a játékos fülében - Az egyetlen feltétel: játszanod kell!

Az utolsó szó olyan dörgedelmesen hangzott, amit az ember nem vár egy ilyen törékeny kis lénytől. De az már nem hangzott rosszul, hogy ekkora igény van a játékára. Nem örök kispadosnak veszik ezek meg, hanem állandó kezdőnek. Akiről az anzsi sportsajtó majd azt írja, hogy fáradhatatlan, akár egy gép. Ekkor eltökélte, megszolgálja ezt bizalmat az utolsó csepp véréig.

- Már rögtön a következő meccsen pályára kell lépnem? - érdeklődött, mert a menedzsere azt tanította neki, ha visszakérdez, időt nyer. És most csak úgy kattogtak a fogaskerekek az agyában. Jövő hétvégén már nem ebben a dögmelegben punnyad, hanem egy dúsgazdag klub új sztárjaként mutatkozik be.

- Igen - mondta még egy kicsit halkabban a csuklyás - A legjobb az lett volna, ha már ma is játszol, de nem volt időm eljönni hozzád korábban. Sokakkal kellett beszélnem. Közel kétszáz emberrel találkoztam.

- Értem - persze belül kicsit morcos volt a szélső. Már ma megszülethetett volna az új csillag, ha a minimenedzser kicsit gyorsabban dolgozik. Aztán belegondolt, ha kétszáz emberrel beszélt, akkor nyilván azok nem feleltek meg. Ő az utolsó reménység. A végére hagyta a javát. Fifikás egy fickó ez, de jó tudni, hogy akár még alkudni is lehet.

- És csak így, edzés nélkül egyből játszani kell? - érdeklődött tovább, hogy a profi benyomását keltse. Edzés nélkül csak az amatőrök játszanak, a futballista pedig meg akart máris felelni az elvárásoknak. Fejben dől el minden - szokta mondogatni, amit még az ificsapat edzőjétől hallott oly sokszor.

- Nem is edzetek? - hajolt előre a vendég - Azt hittem, a sztrájk csak a ligameccsekre vonatkozik. Eddig mindenki, akivel beszéltem, eljárt az edzésekre...

- Dehogynem! - kedve lett volna vadászkürtként harsogni a cáfolatot. Jaj, csak nehogy azt gondolja, hogy nincs formában! - Az egész csapat kint van a pályán, csak épp hivatalos meccseket nem játszunk. Amíg nem fizetnek, mi bizony nem játszunk! Ez a sztrájk lényege!

- Na, pont emiatt jöttem. Mennyivel tartoznak neked?

A kérdést kissé értelmetlennek tartotta a focista. Miért fontos ez? Alá kell írni azt a szerződést, és már sehol sincs Spanyolország.

- Két havi pénzemmel - válaszolta lényegretörően. A csuklyás bólogatott.

- Én három havit adok, ha kimész a következő meccsen a pályára - ez megint keményen hangzott. Bár nem túl kecsegtetően.

- Egy hónapra? - kérdezett vissza bátortalanul a focista. Végülis ő akár ingyen is elfocizgatna, nincsenek nagy igényei. Ráadásul a nemzetközi karrier úgyis sokkal motiválóbb, mint a pénz.

- Három havit adok, ha a következő spanyol bajnokin játszol - tette egyértelművé ajánlatát a jövevény. Bár arca továbbra sem látszott, a focista érezte, egyenesen rá néz.

- A Spanyol Bajnokságban? Dehát én azt hittem... - ekkor esett le, egész mostanáig nem hangzott el, hogy ki küldte az idegent. Nem mondta ő egy szóval sem, hogy Anzsitól vagy akármelyik másik csapattól érkezett. Füstbe ment tervnek látszott immár a külhoni karrier is...

- De miért? - kérdezte elerőtlenedve a játékos. Már nem akarta a bivalyerős élsportolót adni. Kártyavárként omlott össze lelki szemei előtt az álma.

- Nézd, én nem bírom meccsek nélkül, viszont nagyon sok pénzem van. Látom, hogy a megállapodás még várat magára, nekem viszont foci kell. Ezért úgy döntöttem, meglátogatok minden egyes játékost, aki nem kapott fizetést, adok neki egy kis pénzt, megnyugszanak a kedélyek, és végre kezdődhet a Liga. Foci nélkül nem tudok élni! Ezért újra megkérdezem, ugye játszol a következő fordulóban, ha megkapod az elmaradt pénzedet és egy kis extrát. Ezt eddig majdnem mindenki elfogadta... Kérlek, értsd meg! Még egy hét foci nélkül, és én nem tudom, mi lesz velem...

A csuklyás kezeit ökölbe szorította, de nem fenyegetésképpen, hanem inkább tehetetlensége dühében.
A játékos elmélázott: vesztenivalója nincs. Végre nem itthon üldögélne. Egyébként is Spanyolországban játsszák a legjobb focit, hülyeség volna innen elmenni. Anzsi Akármicsodácskába például, ördög tudja, mi lenne ott... Végre hozzájutna a fizetéséhez is meg egy kis extrához, ami jól jön akkor is, ha az ember szívvel-lélekkel rúgja a bőrt. És még ezen a milliomos focimániákuson is segítene. Grimaszolt egyet, nehogy Yoda ne találja elég bölcsnek. Mint aki alaposan megfontolja a választ.

- Részemről rendben - mosolyodott el, és máris kezet nyújtott az idegennek.

- Köszönöm - a szorongásnak már nyoma sem volt a csuklyás hangjában. Leple egyik bugyrából valamilyen írást vett elő, odanyújtotta egy toll társaságában. Már meg is volt jelölve, ahol alá kellett írni. A játékos gondolkodás nélkül odafirkantotta a nevét, talán gyorsabban, mintha egy autogrammvadásznak adta volna. Persze ezt nem tudhatta biztosan, hiszen még sosem kértek tőle autogrammot.

- Nem is zavarok tovább - állt föl illedelmeskedve a vendég - Még úgyis meg kell látogatnom néhány csapattársadat - folytatta őszintén.

Amikor a játékos kinyitotta a bejárati ajtót, döglesztően forró levegő csapta meg az arcát. Egész megszédült tőle, lekuporodott a kanapén, és aludt, amíg a nap le nem ment.

Amikor fölébredt, végiggondolta ezt a furcsa történetet, és meg volt róla győződve, hogy csak álmodta az egészet. Nevetve ült föl a kanapén, ám ekkor meglátta a papírost. Elkezdte olvasni, minden rendben volt, nemhogy a lelkét, de még a fél veséjét sem adta el.

Ereiben a vér csak akkor fagyott meg, amikor meglátta a szerződés másik aláírójának a nevét: Lionel Andrés Messi.