HTML

Messianizmus

Olvasnivaló mindazoknak, akik fölnéznek Lionel Messire.

Friss topikok

  • Seňorita Szöszi: @luli10: Ó, nagyon köszönjük! :) Nem véletlenül van kint a te weblapod sem nálunk. Szerint is lá... (2011.07.21. 21:10) Nyílt levél, nyitott kérdések
  • Lionel85: Ebbe én is belegondoltam a napokban, pontosan az utolsó mondat utolsó részénél. Azaz, ha egyszer M... (2011.07.11. 19:41) Cry for me, Argentina!
  • Lionel85: Így van! Steaket kell enni ilyenkor. :D (2011.06.26. 08:58) 24
  • Seňorita Szöszi: @Lionel85: És reméljük utána is nagy lesz a jókedv. :) (2011.06.13. 19:58) Az edzőtáborból jelentjük
  • Lionel85: Örülök, hogy hosszú idő után született meg újra egy poszt, egy remek interjú. Gratula hozzá! (2011.05.24. 19:11) Messi felfedi titkait

2011.08.19. 03:04 Seňorita Szöszi

Messi nem normális

Messi egy gőzmozdonyEgy normális ember ugyanis egy Copa América - szerű élmény után összeroppanna, és úgy eluralkodna rajta a mélabú, hogy többet pályára sem lenne kedve lépni.
Ehhez képest Leo úgy tért vissza pár nap edzés után a spanyol, illetve katalán gyepre, mint aki megtáltosodott a nyáron.

Pedig argentin színekben sajnos letaglozó események érték a nyáron. Mindenek előtt a sehogy-se-jó eredménytelenség és a közönség igazsátalan reakciója nyomhatta a szívét.
Aztán még pihenni sem hagyták szegényt rendesen. Még egy populista hangvételű levelet is a nyakába akasztottak. Amikor pedig nem sikerült a foci felöl kikészíteni, a magánéletét, rövid szabadságát sem tartották tiszteletben: ibizai villámvakációján nem csak baráti fotók készültek, de a paparazzók is bőven ellátták fürdőruhás képekkel a spanyol pletykalapokat. Sőt, az egyik kukkoló (jellemzően egy argentin "újságíró") még össze is házasította Messit első vállalható barátnőjével. Ezt a család azóta cáfolta.

Az évad első meccse ráadásul clásico volt, és a Madrid meglepően normális játékstílussal rukkolt elő. Egyértelműen jobbak voltak; csak amíg a Barcánál az egyéni kiugrások pozitívan sültek el, addig a Realra a Morinho-éra óta jellemző brutalitás jött elő egyes játékosokból a meccs végére, bár vasárnap ez még elszigetelt jelenség volt. Nagyon elégedett lennék a Reallal, ha minden clásicón így játszanának. És nagyon elégedetlen a Barcával, ha minden clásicón így játszanának...

Josep Guardiola elképzelése az lehetett, hogy ezt a kupát átengedi a Realnak. Emögött elsősorban annak a ténynek a felismerése állt, hogy nem készült el időben a csapat. Az utolsó közös alakítás a BL-döntőben nyilván nagyon kielégítő volt, a hangulat elég jó.

Egyúttal viszont egyre jobban fenyeget az elkényelmedés, az elbízás réme. A katalánok szinte mindent megnyertek az utóbbi években, ráadásul a világ legnépszerűbb klubcsapata. Csak az irigyek és a madridisták nem szeretik őket. (Bár e két társaság között egyre nagyobb az átfedés.) Talán úgy gondolkodott Guardiola, ha most kikapnak a nagy riválistól, akkor az összerántja a társaságot. Nem csupán udvariasságból mondta hát, hogy a Realt tartja esélyesebbnek.
Esetleg az ego-problémákkal nehezen vádolható José Mourinho viszont kellően elbízza magát.

Csak Messire nem számított. Arra ugyanis nem gondolt, hogy Leóval történt egy s más a szünet alatt. Hogy ő nagyon is ki van éhezve a sikerekre. Annyira, hogy lázasan, kavargó gyomorral is összszedte az erejét, és a döntetlent biztosító mindkét gólt neki (is) köszönhetik a katalánok. (Meg David Villának, természetesen.)

Ezzel viszont játékban maradtak. Tegnap pedig be is bizonyították, hogy a motivációjuk első rangú. Három nap alatt ugyanis nem lehet csupán edzéssel ennyit javulni. A Barca tegnap győzni ment ki, míg vasárnap csak játszani.
A főszerepet természetesen tegnap is Leo játszotta. Ismét minden gólban benne volt a keze a lába: Iniesta tőle kapta az aranypasszt, a többit Leo maga szerezte meg.

Messi tehát nem csak a legeredményesebb gólszerző, hanem a lelkesedése, az éhsége mozgosította az egész csapatot. Ha valaki, ő aztán tudja, mennyit ér ez a csapat: alig egy hónapja tapasztalta meg, milyen nélkülük. Hálából most nemcsak azzal húzta ki őket a csávából, hogy az eredményjelző táblát kidíszítette, hanem egyúttal meggyőzte őket fellépésével: a győztes csapatnak csak győzelemért szabad játszani.

Sajnálatos, hogy a Real még mindig nem tudja megfelelően kezelni, hogy a Barcelona mentális fölényben van. Madridban is csodálatos játékosok vannak, nem lassabbak, nem ügyetlenebbek vagy erkölcstelenebbek semmivel sem. A vasárnapi meccs bizonyította, a tisztességes, szép játék sem idegen ettől a csapattól. És az is biztos, hogy a motivációjuk is erős.

A győzelem mindenáron jogos és megkérdőjelezhetetlen attitűd egy profi sportolónál. De az viszont elfogadhatatlan, és éppenséggel a sportszerűség ellentéte, ha valaki a mindenáront mindenre kiterjeszt. Ez ahhoz a gátlástalansághoz vezet, amelyet tegnap a hosszabbítás utolsó percében a Madrid megengedett magának. Ahhoz, hogy a sunyi Marcelo páros lábbal beleszáll Cesc Fábregas combjába. Elért ezzel valamit? Semmit, egy piros lapon kívül. Ugyanaz az idegkimerültség állt emögött, mint Sergio Ramos pofonja mögött a novemberi clásicón.
José Mourinho az arra hajlamosokból ezt az értelmetlen, haszontalan és állati viselkedést hozza ki. Ezzel árt csapatának, ezt talán a józan madridisták is belátják. Forrófejű játékosai csak eltiltásokat zsebelnek be, és elkönyvelik őket stoplis bűnözőknek. A pálya csatatérré változtatása nyilván a Spanyol Szövetségnek sincs ínyére. Habár a spanyol játékvezetés színvonala időnként fordított arányosságban áll a bajnokságéval, egy tisztességes bíró sem kedvez egy sokat és durván szabálytalankodó csapattal. Főleg, hogy a brutalitás ilyen fokának semmilyen hagyománya sincs a spanyol fociban, és kizártnak tartom, hogy bárki is szeretné meghonosítani. De ami miatt Mourinho feje a leginkább fájhat: a Barcát ilyen ész nélküli állapotban legyőzni még nem sikerült.

És még értelmetlen is...Mourinho tegnapi magánszáma után pedig soha többé nem vádaskodhat azzal, hogy a bírók az ellenféllel szimpatizálnak.
A Marcelo-féle súlyos szabálytalanság körül tömegjelenet alakult ki. Az összeverekedő Villát és Özilt a padról is pirossal küldte el a játékvezető. Sajnos az agresszió a barcásokat is feltüzelte. Közben pedig Mourinho frusztráltságát úgy vezette le, hogy Guardiola jobbkezének, Tito Vilanovának nemtelen egyszerűséggel belenyúlt a szemébe. Később azzal védekezett, hogy nem ismeri Guardiola asszisztenseit. Gondolom, a Barca technikai személyzetének egyenruháját sem vette észre, és különben is, aki nem Pep munkatársa, annak nyugodtan ki lehet szúrni a szemét... Nyilván.

Mit csinált Messi a kalamajka alatt? Távolról figyelte az eseményeket. Nem sikerült fölhergelni. Úgy, ahogy egyébként Kaká is. Nem csoda, hogy Mourinho elképzeléseibe a brazil középpályás nem nagyon passzol.

Egy normális emberre Mou pengeélen táncoló (és tegnap onnan csúfosan leeső) taktikája az idegek túlfeszítésével hatna. De szerencsére Messi nem normális, és amíg ez így marad, a Real csak véletlenül győzheti le a Barcát. Vagy esetleg megpróbálhat egy másik, tisztább utat. Vasárnap óta tudjuk, érdemes, mégha azonnal nem is a legeredményesebb. Tegnap óta viszont azt is tudjuk, amíg Mourinho ül a királyi kispadon, addig a Barca-frusztráció csak visszahúzza a csapatot.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://messianizmus.blog.hu/api/trackback/id/tr193164041

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása