Már önmagában vicces elfoglaltság volt, mikor a szilveszteri buli punnyadós szakaszában a Spanyol Bajnokság résztvevőit igyekeztünk elhelyezni Harry Potterék világában. A La Masía természetesen Roxford, Mourinho meg Voldemort - ez rögtön világos volt már akkor is.

Erre mit mond a kis védencünk, Lionel Messi a múltkori el clásico utáni érzéseiről? Hogy alig várta a meccs végét, mert már hosszú ideje meg akarta nézni a legeslegutolsó HP-film (Harry Potter és a Halál ereklyéi 2) előzetesét. Azt hallotta ugyanis, hogy Piton professzor nagyjelenete fantasztikus lett.

Tarthatnánk kamaszos nyegleségnek is Messi szavait. A valóságtól nem járnánk messze valószínűleg. Mert ez bizony egy elég kemény beszólás.
Csak épp nem a foci ellen - ahogy elsőre hallatszik ez a pikírt nyilatkozat - hanem a foci mellett.

Leót ugyanis a foci érdekli a legjobban, normál körülmények között sosem fordulna elő, hogy egy film fontosabb legyen, mint a játék. De mivel a legutóbbi el clásico sokkal inkább emlékeztetett iszapbirkózásra, mint focira, nem csoda, ha Leo alig várta a végét. Képzeljük el azt a frusztrációt, amelyet érezhetett a meccs alatt annak ellenére, hogy két gólt is rúgott! A másodikról ráadásul már most rebesgetik, Puskás-díj várományos lehet, akkora bravúr.

A clásico-dömpinget örömmel vártam, izgalmas meccsekre számítottam, de most meglehetősen csalódott vagyok. Nem tetszik, amit az elmúlt hetekben láttam. Sajnálatos, hogy a Madrid focin kívül mindenben le akarta nyomni a Barcelonát. Erőszakos és tisztességtelen módszerektől sem riad vissza eközben.
Sajnálaton, hogy Mourinho, akit egyébként ravasz embernek tartok, megalomániájában többszörösen túllőtt a célon. A saját csapatának is ártva ezzel. Érdekes, hogy az ős-barcás Cruyff-nak kell aggódnia a Madrid ázsiójáért.
Sajnálatos, hogy a Barca csak a legutolsó pillanatban eszmélt, de emiatt egyes játékosai egészen mélyre süllyedtek.

Messi viszont játszani szeret, és nem játszmázni. Az elmúlt három clásicón viszont csak nyomokban, csak röpke pillanatokra tért vissza a rivalizálás a két spanyolországi gigász között a focipályára. Volt minden más: beszólogatás, szabálytalanságok, sőt a két csapat kölcsönösen feljelentette egymást az UEFÁ-nál.

Csodálkozunk-e hát, hogy Leo inkább Harry Potterre kíváncsi, mint erre a cirkuszra? A foci, amit ő is, mi is szeretünk, eltűnt sajnos a pályáról. Így Leo sem érti, miért is van ő még ott. Ennél nagyobb kritikát pedig nemigen kaphat a sport: ha a legjobb és egyben legnagyobb focimániákus ennyire nem érzi jól magát a pályán.

Nem hiszek a csodákban, de bízom benne, ma Leo lelkesedése nemcsak azért tér vissza, mert profi és lojális a csapathoz, hanem mert végre játék is lesz a pályán kellemetlen, oda nem illő sallangok nélkül.